< Ordsprogene 29 >

1 Den Mand, som forhærder sin Nakke, vil tidt blive straffet; hastelig skal han sønderknuses, og der skal ingen Lægedom være.
A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.
2 Naar der bliver mange retfærdige, skal Folket glædes; men naar en ugudelig hersker, skal Folket sukke.
Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.
3 En Mand, som elsker Visdom, glæder sin Fader; men hvo, som omgaas med Skøger, vil øde sit Gods.
Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.
4 En Konge befæster Landet ved Ret; men en Mand, som tager Gaver, nedbryder det.
A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.
5 En Mand, som smigrer for sin Næste, udbreder et Garn for hans Fødder.
Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.
6 Den onde Mands Overtrædelse er ham en Snare; men den retfærdige kan fryde og glæde sig.
Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.
7 En retfærdig kender de ringes Sag; den ugudelige forstaar sig ikke paa Kundskab.
Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.
8 Mænd, som ere Spottere, ophidse en Stad; men de vise stille Vreden.
A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.
9 Naar en viis Mand gaar i Rette med en taabelig Mand, bliver denne vred og ler, og der bliver ingen Ro.
Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.
10 Blodgerrige Mænd hade den retsindige; men de oprigtige drage Omhu for hans Liv.
A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.
11 En Daare udlader al sin Hidsighed, men en viis skal omsider stille den.
Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.
12 Naar en Hersker agter paa Løgnens Ord, blive alle hans Tjenere ugudelige.
Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.
13 En fattig og en Undertrykker mødes; Herren giver begges Øjne Lys.
Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.
14 En Konge, som dømmer de ringe efter Sandhed, hans Trone skal stadfæstes evindelig.
Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.
15 Ris og Revselse give Visdom; men en Dreng, som overlades til sig selv, beskæmmer sin Moder.
Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.
16 Naar der bliver mange ugudelige, bliver der megen Overtrædelse; men de retfærdige skulle se paa deres Fald.
Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.
17 Tugt din Søn, saa skal han skaffe dig Ro og bringe din Sjæl Glæder.
Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.
18 Naar der ikke er profetiske Syner, bliver et Folk tøjlesløst; men den, som bevarer Loven, han er lyksalig.
Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!
19 Med Ord tugtes ikke en Træl; thi han mærker det nok og svarer ikke.
Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.
20 Ser du, at en Mand er hastig i sine Ord, da er der mere Forhaabning om en Daare end om ham.
Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.
21 Forkæler en sin Træl fra hans Ungdom af, da vil han til sidst være en Søn.
Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.
22 En vredagtig Mand opvækker Trætte, og en hidsig Mand begaar megen Overtrædelse.
Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.
23 Menneskets Hovmod nedtrykker ham; men den ydmyge vinder Ære.
Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.
24 Hvo som deler med en Tyv, hader sin Sjæl; han hører Besværgelsen og giver det ikke til Kende.
Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.
25 At forfærdes for et Menneske fører i Snare; men den, som forlader sig paa Herren, bliver beskærmet.
Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.
26 Mange søge en Herskers Ansigt; men fra Herren er en Mands Ret.
Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.
27 En uretfærdig Mand er de retfærdige en Vederstyggelighed; og den, hvis Vej er ligefrem, er den ugudelige en Vederstyggelighed.
Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.

< Ordsprogene 29 >