< Ordsprogene 25 >

1 Disse ere ogsaa Salomos Ordsprog, hvilke Judas Konge, Ezekias's Mænd have samlet.
Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Det er Guds Ære at skjule en Ting, men det er Kongers Ære at ransage en Ting.
Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Himmelen i Højhed og Jorden i Dybde og Kongers Hjerte ere uransagelige.
Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Man borttog Slaggerne fra Sølvet, saa fik Guldsmeden et Kar ud deraf;
Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 man borttage den ugudelige, som er for Kongens Ansigt, saa skal hans Trone befæstes ved Retfærdighed.
Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.
6 Bram ikke for Kongens Ansigt, og stil dig ikke paa de mægtiges Sted!
Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Thi det er bedre, at man siger til dig: Stig her op! end at man skal sætte dig ned for en Fyrstes Ansigt, som dine Øjne have set.
Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.
8 Gak ikke hastelig ud for at trætte, at du ikke skal begaa noget som helst paa det sidste, naar din Næste har beskæmmet dig.
Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 Før din Sag imod din Næste; men aabenbar ikke en andens Hemmelighed,
A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 paa det den, som det hører, ikke skal forhaane dig, og dit onde Rygte ikke vige fra dig.
Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 Som Guldæbler i Sølvskaaler af udgravet Arbejde er det Ord, som tales i rette Tid.
Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
12 Som et gyldent Smykke og en kostbar Prydelse vil den, som irettesætter viselig, være for det Øre, som hører efter.
Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.
13 Som Sneens Kølighed paa en Høstdag er et trofast Bud for dem, som sende ham, og han vederkvæger sine Herrers Sjæl.
Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.
14 Som Taage og Vejr uden Regn er den Mand, som praler med at ville give, men skuffer.
Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Ved Langmodighed overtales en Fyrste, og en blød. Tunge sønderbryder Ben.
Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Har du fundet Honning, saa spis til din Nødtørft, at du ej skal mættes af den og udspy den.
Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Lad din Fod sjælden komme i din Vens Hus, at han ej skal blive ked af dig og hade dig.
Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.
18 Som en Hammer og et Sværd og en hvas Pil er den Mand, som siger falsk Vidnesbyrd imod sin Næste.
Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 Som en skør Tand og en Fod, der snubler, er Tillid til den troløse paa Nødens Dag.
Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 Som den, der aflægger Klæderne den Dag, det er koldt, som Eddike paa Salpeter, saa er den, som synger Sange for et bedrøvet Hjerte.
Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.
21 Dersom din Fjende hungrer, giv ham Brød at æde; og dersom han tørster, giv ham Vand at drikke;
Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22 thi du skal samle Gløder paa hans Hoved, og Herren skal betale dig det.
Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.
23 Nordenvejret føder Regn og den Tunge, som taler i Skjul, et vredt Ansigt.
Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24 Det er bedre at bo i Hjørnet paa et Tag end hos en trættekær Kvinde og i Hus sammen.
Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25 Som koldt Vand for en træt Sjæl, saa er et godt Budskab fra et langt fraliggende Land.
Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.
26 Som en plumret Kilde og en fordærvet Brønd er den retfærdige, som snubler for en ugudelig.
Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.
27 At æde megen Honning er ikke godt; ej heller er det en Ære, naar Folk ransage deres egen Ære.
Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?
28 Som en gennembrudt Stad uden Mur, saa er en Mand, som ikke kan tvinge sin Aand.
Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!

< Ordsprogene 25 >