Ordsprogene 24
1 Vær ikke misundelig paa onde Mennesker, og hav ikke Lyst til at være hos dem!
Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 Thi deres Hjerte grunder paa Ødelæggelse, og deres Læber udtale, hvad der er til Fortræd.
Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 Ved Visdom bygges et Hus, og ved Forstand befæstes det;
Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 og ved Kundskab blive Kamrene fulde af alt dyrebart og yndigt Gods.
És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 En viis Mand er stærk, og en kyndig Mand styrker sin Kraft.
A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Thi efter Vejledning skal du føre din Krig, og hvor mange Raadgivere ere, der er Frelse.
Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Visdommen er for høj for en Daare, for Retten skal han ikke oplade sin Mund.
Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 Hvo som tænker paa at gøre ondt, ham kalder man en skalkagtig Mand.
A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 Daarskabs Anslag er Synd, og en Spotter er en Vederstyggelighed iblandt Folk.
A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
10 Du viste Svaghed paa Nødens Dag; din Kraft var ringe.
Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 Red dem, som føres til Døden, dem, som vaklende drage hen at miste Livet; maatte du dog holde dem tilbage!
Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Naar du siger: „Se, vi kende det ikke‟, mon da ikke den, som prøver Hjerter, forstaar det, og den, som tager Vare paa din Sjæl, kender det, saa at han betaler et Menneske efter dets Gerning?
Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 Æd Honning, min Søn! thi den er god, og Honningkage er sød for din Gane;
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 lær saaledes Visdom for din Sjæl; naar du finder den, og der er en Eftertid, skal din Forhaabning ikke tilintetgøres.
Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Lur ikke, du ugudelige! paa den retfærdiges Bolig; ødelæg ikke hans Hjem!
Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 Thi en retfærdig kan falde syv Gange og staa op igen; men de ugudelige skulle styrte i Ulykken.
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17 Glæd dig ikke, naar din Fjende falder, og lad dit Hjerte ikke fryde sig, naar han snubler;
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 at ikke Herren skal se det, og det maatte være ondt i hans Øjne, og han skal vende sin Vrede fra ham til dig.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
19 Lad ikke din Vrede optændes imod de onde; vær ikke misundelig paa de ugudelige!
Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 Thi den onde skal ingen Eftertid have; de ugudeliges Lampe skal udslukkes.
Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Min Søn! frygt Herren og Kongen; bland dig ikke iblandt dem, der hige efter Forandringer!
Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 Thi Ulykke fra dem kommer hastelig, og Fordærvelse fra dem begge — hvo kender den?
Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ogsaa dette er af de vise: At anse Personer i Dommen er ikke godt.
Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Hvo som siger til den skyldige: Du er retfærdig, ham skulle Folkeslægter forbande; Folkefærd skulle vredes paa ham.
A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 Men dem, som straffe ham, skal det gaa vel, og der skal komme en god Velsignelse over dem.
A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Kys paa Læber giver den, som svarer med rette Ord.
Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Beskik din Gerning derude, og gør den færdig for dig paa Ageren; byg saa siden dit Hus!
Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
28 Bliv ikke letsindigt Vidne imod din Næste; og du skulde besvige med dine Læber?
Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29 Sig ikke: Ligesom han gjorde mig, saa vil jeg gøre ham; jeg vil betale enhver efter hans Gerning.
Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 Jeg gik over en lad Mands Ager og over et uforstandigt Menneskes Vingaard,
A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 og se, den var aldeles løbet op i Tidsler, dens Overflade var skjult med Nælder, og Stengærdet derom var nedbrudt.
És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 Der jeg saa det, lagde jeg mig det paa Hjerte; jeg saa til, jeg annammede en Lærdom:
Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33 At sove lidt, at slumre lidt, at folde Hænderne lidt for at ligge —,
Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 saa skal din Armod komme som en Vandringsmand og din Mangel som skjoldvæbnet Mand.
És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
