Ordsprogene 14
1 Kvinders Visdom har bygget sit Hus; men Daarskaben bryder det ned med sine Hænder.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Den, som vandrer i sin Oprigtighed, frygter Herren; men den, som gaar paa Krogveje, foragter ham.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 I Daarens Mund er Hovmods Ris; men de vises Læber skulle bevare dem selv.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Hvor ingen Øksne ere, der er Krybben ren; men megen Indtægt kommer ved Oksens Kraft.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Et trofast Vidne lyver ikke; men et falsk Vidne udblæser Løgne.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 Spotteren søger Visdom, og han finder den ikke; men for den forstandige er Kundskab let.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Gak bort fra en Mand, som er en Daare; thi du vil ikke have fundet Kundskab paa hans Læber.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Den kloges Visdom er, at han forstaar sig paa sin Vej; men Daarers Taabelighed er, at de blive bedragne.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 Daarerne spottes af deres eget Skyldoffer; men med de oprigtige er Velbehageligheden.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 Hjertet kender sin Sjæls Bitterhed, og en fremmed skal ikke blande sig i dets Glæde.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 De ugudeliges Hus skal ødelægges; men de retsindiges Telt skal blomstre.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Der er en Vej, som kan synes en Mand ret; men til sidst bliver den Vej til Døden.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Selv under Latteren føler Hjertet Smerte, og til sidst bliver Glæden Bedrøvelse.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Den, hvis Hjerte er afveget, skal mættes ved sine Veje, men den gode Mand ved det, han har i Eje.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Den uerfarne tror alting, men den kloge agter paa sin Gang.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 Den vise frygter og viger fra ondt; men en Daare er overmodig, og tryg.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 Den, som er hastig til Vrede, gør Daarlighed, og den underfundige Mand hades.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 De uvidende arve Daarlighed; men de kloge favne Kundskab.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 De onde maa bøje sig for de godes Ansigt og de ugudelige for den retfærdiges Porte.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Selv for sin Ven er den fattige forhadt; men mange ere de, som elske den rige.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Hvo som foragter sin Næste, synder; men den, som forbarmer sig over de elendige, er lyksalig.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Fare ikke de vild, som optænke ondt? men de, som optænke godt, finde Miskundhed og Troskab.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 I alt besværligt Arbejde er der Fordel; men hvor det bliver ved Læbers Ord, fører det kun til Mangel.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 De vises Rigdom er deres Krone; men Daarers Taabelighed bliver Taabelighed.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Et sanddru Vidne redder Sjæle, men den, som udblæser Løgn, er svigefuld.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 I Herrens Frygt har en et stærkt Værn, og for hans Børn skal der være en Tilflugt.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Herrens Frygt er Livets Kilde, saa at man viger fra Dødens Snarer.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 At have meget Folk er en Konges Ære; men hvor Folket er borte, er det en Fyrstes Fordærvelse.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 Den langmodige har megen Forstand; men den, som er hastig i Sindet, forraader Daarskab.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Et blidt Hjerte er Liv for Legemet; men Hidsighed er Raaddenhed for Benene,
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Hvo som fortrykker den ringe, forhaaner hans Skaber; men hvo som forbarmer sig over den fattige, ærer ham.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 Den ugudelige styrtes for sin Ondskab; men den retfærdige har Fortrøstning i sin Død.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 I den forstandiges Hjerte hviler Visdommen; men i Daarers Indre giver den sig til Kende.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Retfærdighed ophøjer et Folk; men Synden er Folkenes Skændsel
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 Kongens Velbehag er til en klog Tjener, men hans Vrede er over den, som gør Skam.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
