Ordsprogene 14

1 Kvinders Visdom har bygget sit Hus; men Daarskaben bryder det ned med sine Hænder.

Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.

2 Den, som vandrer i sin Oprigtighed, frygter Herren; men den, som gaar paa Krogveje, foragter ham.

Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.

3 I Daarens Mund er Hovmods Ris; men de vises Læber skulle bevare dem selv.

Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,

4 Hvor ingen Øksne ere, der er Krybben ren; men megen Indtægt kommer ved Oksens Kraft.

Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.

5 Et trofast Vidne lyver ikke; men et falsk Vidne udblæser Løgne.

Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.

6 Spotteren søger Visdom, og han finder den ikke; men for den forstandige er Kundskab let.

Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.

7 Gak bort fra en Mand, som er en Daare; thi du vil ikke have fundet Kundskab paa hans Læber.

Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,

8 Den kloges Visdom er, at han forstaar sig paa sin Vej; men Daarers Taabelighed er, at de blive bedragne.

Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.

9 Daarerne spottes af deres eget Skyldoffer; men med de oprigtige er Velbehageligheden.

Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.

10 Hjertet kender sin Sjæls Bitterhed, og en fremmed skal ikke blande sig i dets Glæde.

A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.

11 De ugudeliges Hus skal ødelægges; men de retsindiges Telt skal blomstre.

A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.

12 Der er en Vej, som kan synes en Mand ret; men til sidst bliver den Vej til Døden.

Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.

13 Selv under Latteren føler Hjertet Smerte, og til sidst bliver Glæden Bedrøvelse.

Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.

14 Den, hvis Hjerte er afveget, skal mættes ved sine Veje, men den gode Mand ved det, han har i Eje.

Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.

15 Den uerfarne tror alting, men den kloge agter paa sin Gang.

Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.

16 Den vise frygter og viger fra ondt; men en Daare er overmodig, og tryg.

A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.

17 Den, som er hastig til Vrede, gør Daarlighed, og den underfundige Mand hades.

A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.

18 De uvidende arve Daarlighed; men de kloge favne Kundskab.

Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.

19 De onde maa bøje sig for de godes Ansigt og de ugudelige for den retfærdiges Porte.

Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.

20 Selv for sin Ven er den fattige forhadt; men mange ere de, som elske den rige.

Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.

21 Hvo som foragter sin Næste, synder; men den, som forbarmer sig over de elendige, er lyksalig.

A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.

22 Fare ikke de vild, som optænke ondt? men de, som optænke godt, finde Miskundhed og Troskab.

Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.

23 I alt besværligt Arbejde er der Fordel; men hvor det bliver ved Læbers Ord, fører det kun til Mangel.

Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.

24 De vises Rigdom er deres Krone; men Daarers Taabelighed bliver Taabelighed.

A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.

25 Et sanddru Vidne redder Sjæle, men den, som udblæser Løgn, er svigefuld.

Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.

26 I Herrens Frygt har en et stærkt Værn, og for hans Børn skal der være en Tilflugt.

Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.

27 Herrens Frygt er Livets Kilde, saa at man viger fra Dødens Snarer.

Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.

28 At have meget Folk er en Konges Ære; men hvor Folket er borte, er det en Fyrstes Fordærvelse.

Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.

29 Den langmodige har megen Forstand; men den, som er hastig i Sindet, forraader Daarskab.

A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.

30 Et blidt Hjerte er Liv for Legemet; men Hidsighed er Raaddenhed for Benene,

A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.

31 Hvo som fortrykker den ringe, forhaaner hans Skaber; men hvo som forbarmer sig over den fattige, ærer ham.

A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.

32 Den ugudelige styrtes for sin Ondskab; men den retfærdige har Fortrøstning i sin Død.

Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.

33 I den forstandiges Hjerte hviler Visdommen; men i Daarers Indre giver den sig til Kende.

Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.

34 Retfærdighed ophøjer et Folk; men Synden er Folkenes Skændsel

Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.

35 Kongens Velbehag er til en klog Tjener, men hans Vrede er over den, som gør Skam.

A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.