Ordsprogene 13
1 En viis Søn modtager sin Faders Tugt; men en Spotter hører ikke paa Irettesættelse.
A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
2 Af sin Munds Frugt nyder en Mand godt; men de troløses Sjæl høster Krænkelse.
A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
3 Hvo som vogter sin Mund, bevarer sin Sjæl; den, som lader sine Læber vidt op, ham er det til Fordærvelse.
A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
4 Den lades Sjæl begærer og faar intet; men de flittiges Sjæl næres rigeligt.
Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
5 Den retfærdige hader Løgns Ord; men den ugudelige gør Skam og Vanære.
A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
6 Retfærdighed bevarer den, som vandrer oprigtigt sin Vej; men Ugudelighed styrter Synderen.
Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.
7 Der er den, som holder sig for rig og har dog intet; og den, som holder sig for fattig og har meget Gods.
Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
8 En Mands Rigdom er Løsepenge for hans Liv! men en fattig hører ikke paa Irettesættelse.
Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
9 De retfærdiges Lys skinner frydeligt; men de ugudeliges Lampe skal udslukkes.
Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
10 Ved Hovmod foraarsager man kun Trætte; men hos dem, som lade sig raade, er Visdom.
Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
11 Gods formindskes ved Forfængelighed; men hvo som samler i Haanden, forøger det.
A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.
12 Forventning, som forhales, krænker Hjertet; men naar det kommer, som man begærer, da er det et Livsens Træ.
A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
13 Hvo som foragter Ordet, bereder sig Fordærvelse; men hvo som frygter Budet, han faar Løn derfor.
Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
14 Den vises Lærdom er Livets Kilde, saa at man viger fra Dødens Snarer.
A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
15 En god Forstand giver Naade; men de troløses Vej er haard.
Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16 Hver, som er klog, gør sine Ting med Forstand; men Daaren udbreder Taabelighed.
Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.
17 Et ugudeligt Sendebud falder i Ulykke; men et trofast Bud er Lægedom.
Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
18 Hvo, som lader Tugt fare, faar Armod og Skam; men den, som agter paa Revselse, faar Ære.
Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19 Naar det sker, som man begærer, da er det sødt for Sjælen; men at vige fra ondt, er Daarer en Vederstyggelighed.
A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
20 Den, som omgaas med vise, bliver viis, men den, som er Ven med Daarer, faar Ulykke.
A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
21 Ulykke forfølger Syndere; men den retfærdige betales med godt.
A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
22 Den gode efterlader Børnebørn en Arv; men Synderes Gods er gemt til den retfærdige.
A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
23 Den fattiges nyopdyrkede Land yder megen Føde; men der er den, som gaar til Grunde, fordi han ikke gør Ret.
Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
24 Hvo som sparer sit Ris, hader sin Søn; men den, som elsker ham, tugter ham tidligt.
A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.
25 Den retfærdige kan spise, til hans Sjæl bliver mæt; men de ugudeliges Bug skal lide Mangel.
Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.
