Klagesangene 5

1 Herre! kom i Hu, hvad der er sket os; sku ned og se vor Forhaanelse!

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

2 Vor Arv er gaaet over til fremmede, vore Huse til Udlændinge.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

3 Vi ere blevne faderløse, uden Fader, vore Mødre ere som Enker.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

4 Vandet, vi drikke, købe vi for Penge; vort Brænde kommer til os for Betaling.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5 Man er os paa Halsen, vi forfølges; vi blive trætte og faa ikke Hvile.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6 Vi have rakt Haanden imod Ægypten, imod Assyrien for at mættes af Brød.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Vore Fædre have syndet, de ere ikke mere, og vi bære deres Misgerninger.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8 Trælle herske over os; der er ingen, som frier af deres Haand.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

9 Vi hente vort Brød med Fare for vort Liv, formedelst Sværdet i Ørken.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

10 Vor Hud er forbrændt som en Ovn, af Hungerens Glød.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 De krænke Kvinderne i Zion, Jomfruerne i Judas Stæder.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

12 Fyrster ere hængte af deres Haand, Oldingers Person bliver ikke æret.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Unge Karle maatte tage fat paa Kværnen, og Drenge segnede under Byrden af Ved.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 De Ældste have hørt op med at sidde i Porten, de unge Karle med deres Strengeleg.

A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

15 Vort Hjertes Glæde er hørt op, vor Dans er vendt om til Sorrig.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 Vort Hoveds Krone er affalden; o ve os! thi vi have syndet.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Derfor er vort Hjerte sygt, derfor ere vore Øjne formørkede:

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 For Zions Bjergs Skyld, som er øde, Ræve løbe derpaa.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Du, Herre! du bliver evindelig, din Trone fra Slægt til Slægt.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

20 Hvorfor vil du glemme os evindelig? forlade os saa lang en Tid?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

21 Herre! før os tilbage til dig, saa ville vi vende tilbage, forny vore Dage som i fordums Tid!

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22 Thi mon du aldeles har forkastet os? mon du er saa saare vred paa os?

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!