Klagesangene 5
1 Herre! kom i Hu, hvad der er sket os; sku ned og se vor Forhaanelse!
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Vor Arv er gaaet over til fremmede, vore Huse til Udlændinge.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 Vi ere blevne faderløse, uden Fader, vore Mødre ere som Enker.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 Vandet, vi drikke, købe vi for Penge; vort Brænde kommer til os for Betaling.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Man er os paa Halsen, vi forfølges; vi blive trætte og faa ikke Hvile.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 Vi have rakt Haanden imod Ægypten, imod Assyrien for at mættes af Brød.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Vore Fædre have syndet, de ere ikke mere, og vi bære deres Misgerninger.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Trælle herske over os; der er ingen, som frier af deres Haand.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 Vi hente vort Brød med Fare for vort Liv, formedelst Sværdet i Ørken.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Vor Hud er forbrændt som en Ovn, af Hungerens Glød.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 De krænke Kvinderne i Zion, Jomfruerne i Judas Stæder.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Fyrster ere hængte af deres Haand, Oldingers Person bliver ikke æret.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 Unge Karle maatte tage fat paa Kværnen, og Drenge segnede under Byrden af Ved.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 De Ældste have hørt op med at sidde i Porten, de unge Karle med deres Strengeleg.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 Vort Hjertes Glæde er hørt op, vor Dans er vendt om til Sorrig.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 Vort Hoveds Krone er affalden; o ve os! thi vi have syndet.
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Derfor er vort Hjerte sygt, derfor ere vore Øjne formørkede:
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 For Zions Bjergs Skyld, som er øde, Ræve løbe derpaa.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Du, Herre! du bliver evindelig, din Trone fra Slægt til Slægt.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Hvorfor vil du glemme os evindelig? forlade os saa lang en Tid?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Herre! før os tilbage til dig, saa ville vi vende tilbage, forny vore Dage som i fordums Tid!
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 Thi mon du aldeles har forkastet os? mon du er saa saare vred paa os?
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
