Klagesangene 3
1 Teg er den Mand, som saa Elendighed ved hans Vredes Ris.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Mig ledede og førte han ind i Mørke og ikke til Lys.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Kun imod mig vendte han atter og atter sin Haand den ganske Dag.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Han gjorde mit Kød og min Hud gammel; han sønderbrød mine Ben.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Han byggede imod mig og omgav mig med Galde og Møje.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Han lod mig bo i de mørke Steder som dem, der ere døde i al Evighed.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Han tilmurede for mig, og jeg kan ikke komme ud, han gjorde min Lænke svar.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Naar jeg end skriger og raaber, lukker han til for min Bøn.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Han har tilmuret mine Veje med hugne Stene, han har gjort mine Stier krogede.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Han er bleven mig som en Bjørn, der ligger paa Lur, som en Løve i Skjul.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Han lod mine Veje bøje af, og saa sønderrev han mig; han lagde mig øde.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Han spændte sin Bue og stillede mig som Maalet for Pilen.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Han lod Pile af sit Kogger trænge ind i mine Nyrer.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Jeg er bleven alt mit Folk til Latter, deres Spottesang den ganske Dag.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Han mættede mig med beske Urter, „han gav mig rigelig Malurt at drikke
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 og lod mine Tænder bide i Grus, han nedtrykte mig i Aske.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Og du bortstødte min Sjæl fra Fred, jeg har glemt det gode.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Og jeg sagde: Borte er min Kraft, og hvad jeg forventede fra Herren.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Kom min Elendighed og min Landflygtighed i Hu: Malurt og Galde!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Min Sjæl kommer det ret i Hu og er nedbøjet i mit Indre.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Dette vil jeg tage mig til Hjerte, derfor vil jeg haabe:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Det er Herrens Miskundhed, at vi ikke ere fortærede; thi hans Barmhjertighed har ingen Ende.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Den er ny hver Morgen, din Trofasthed er stor.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Herren er min Del, siger min Sjæl, derfor vil jeg haabe til ham.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Herren er god imod dem, som bie efter ham, imod den Sjæl, som spørger efter ham.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Det er godt, at man haaber og er stille til Herrens Frelse.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Det er en Mand godt, at han bærer Aag i sin Ungdom.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Han vil sidde ene og tie; thi han lægger det paa ham.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Han vil trykke sin Mund imod Støvet, om der maaske kunde være Forhaabning.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Han vil vende Kinden imod den, som slaar ham, han vil mættes med Forhaanelse.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Thi Herren skal ikke forkaste evindelig.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Thi dersom han bedrøver, da skal han dog forbarme sig efter sin store Miskundhed.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Thi det er ikke af sit Hjerte, at han plager og bedrøver Menneskens Børn.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 For at knuse alle de bundne paa Jorden under sine Fødder,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 for at bøje en Mands Ret for den Højestes Ansigt,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 for at forvende et Menneskes Retssag — skuer Herren ikke ned.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Hvo er den, som har sagt noget, saa at det skete, uden at Herren befaler det?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Mon Lykke og Ulykke ikke udgaa af den Højestes Mund?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Hvorfor klager et Menneske som lever? — enhver for sine Synder!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Lader os ransage vore Veje og efterspore dem og vende om til Herren!
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Lader os opløfte vort Hjerte tillige med vore Hænder til Gud i Himmelen!
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Vi, vi have syndet og været genstridige, du tilgav ikke.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Du tildækkede os med Vrede og forfulgte os, ihjelslog, sparede ikke,
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Du skjulte dig med en Sky, at ingen Bøn kunde trænge igennem.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Du gjorde os til Skarn og Udskud midt iblandt Folkene.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Alle vore Fjender opspilede deres Mund imod os.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Der var Forfærdelse og Gru for os, Ødelæggelse og Undergang.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Mit Øje rinder med Vandbække over mit Folks Datters Undergang.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mit Øje strømmer og bliver ikke stille, der er ingen Afladelse,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 indtil Herren skuer ned og ser til fra Himmelen.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mit Øje voldte min Sjæl Smerte over alle min Stads Døtre.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Hart jagede mig som en Fugl de, der vare mine Fjender uden Grund.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 De bragte mit Liv til at vorde stille i Graven og kastede en Sten over mig.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Der strømmede Vand ned over mit Hoved, jeg sagde: Det er forbi med mig.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Jeg kaldte paa dit Navn, Herre! fra Graven, i det dybe.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Du har hørt min Røst; tilluk ej dit Øre for mit Suk, for mit Raab!
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Du holdt dig nær den Dag, jeg kaldte paa dig, du sagde: Frygt ikke!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Herre! du har udført min Sjæls Sag, du har udløst mit Liv.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Herre! du har set den Uret, som sker mig, døm i min Sag!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Du har set al deres Hævn, alle deres Tanker imod mig.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Herre! du har hørt deres haanende Tale, alle deres Tanker imod mig,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 mine Modstanderes Ord og deres Anslag imod mig den ganske Dag.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Sku, hvorledes de sidde, og hvorledes de staa op; jeg er deres Spottesang.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Du skal gengælde dem, Herre! efter deres Hænders Gerning.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Du skal give dem et Dække over Hjertet, din Forbandelse hører dem til.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Du skal forfølge dem i Vrede, og ødelægge dem, at de ikke ere under Herrens Himmel.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
