Job 9
1 Men Job svarede og sagde:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Sandelig, jeg ved, at det er saaledes; og hvorledes skulde et Menneske være retfærdigt for Gud?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Om det har Lyst til at trætte med ham, kan det ikke svare ham til et af tusinde.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Han er viis af Hjerte og stærk af Kraft; hvo forhærdede sig imod ham og havde Fred?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 han, som flytter Bjergene, inden de mærke til det, han, som omkaster dem i sin Vrede;
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 han, som bevæger Jorden fra dens Sted, og dens Piller bæve;
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 han, som taler til Solen, og den gaar ikke op, og som sætter Segl for Stjernerne;
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 han er ene den, som udbreder Himmelen, og som træder paa Havets Bølger;
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 han, som gjorde Bjørnen, Orion, og Syvstjernen og Stjernekamrene imod Syden;
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 han, som gør store Ting, saa de ikke staa til at ransage, og underlige Ting, saa der ikke er Tal derpaa!
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Se, han gaar forbi mig, og jeg ser ham ikke, og han farer frem, og jeg mærker ham ikke.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Se, han griber, hvo kan faa ham til at give igen? hvo vil sige til ham: Hvad gør du?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Gud kalder ikke sin Vrede tilbage; de, som ville hjælpe den hovmodige, maatte bøje sig under ham.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Langt mindre skulde jeg kunne svare ham, vælge mine Ord over for ham.
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Thi om jeg end var retfærdig, kunde jeg ikke svare; jeg maatte bede om Naade hos min Dommer.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Om jeg end kaldte, og han svarede mig, da kunde jeg dog ikke tro, at han vilde bøje Øren til min Røst.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Thi han vilde sønderknuse mig med en Storm og gøre mig mange Saar uden Aarsag.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Han vilde ikke tilstede mig at drage min Aande, men mætte mig med Bitterheder.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Kom det an paa den stærkes Kraft, siger han: „Se her!‟ og kom det an paa Ret: „Hvo stævner mig?‟
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Var jeg end retfærdig, saa skulde dog min Mund dømme mig at have Uret; var jeg end skyldfri, da skulde han dog forvende min Sag.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Jeg er skyldfri, men jeg kender ikke mig selv; jeg foragter mit Liv.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Det kommer ud paa eet! Derfor sagde jeg: Han udrydder den uskyldige med den skyldige.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Dræber Svøben hastelig, da spotter han de uskyldiges Prøvelse.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Et Land bliver givet i en ugudeligs Haand; han tilhyller dets Dommers Ansigt; gør han det ikke, hvo gør det da?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Og mine Dage have været lettere end en Løber; de flyede bort, de have ikke set det gode.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 De ere fremfarne som ilende Skibe, som en Ørn, der flyver efter Spise.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Naar jeg siger: Jeg vil glemme min Klage, jeg vil lade mit Ansigts sorrigfulde Mine fare og vederkvæge mig,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 da maa jeg frygte for alle mine Smerter; jeg ved, at du lader mig ikke være uskyldig.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Jeg skal jo være skyldig! hvorfor skulde jeg da forgæves gøre mig Møje?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Om jeg end toede mig med Snevand og rensede mine Hænder med Sæbe,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 da vilde du dog dyppe mig ned i Pølen, saa mine Klæder vilde væmmes ved mig.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Thi han er ikke en Mand som jeg, at jeg kunde svare ham, at vi kunde møde med hinanden for Dommen.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Der er ingen, som kan skille Trætten ad imellem os, og som kan lægge sin Haand paa os begge.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Han borttage sit Ris fra mig, og hans Rædsel forfærde mig ikke!
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Da vilde jeg tale og ikke frygte for ham; thi jeg er ikke af den Slags, det ved jeg med mig selv.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
