Job 8

1 Da svarede Bildad, Sukiten, og sagde:

Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2 Hvor længe vil du tale disse Ting, og hvor længe skal din Munds Taler være et mægtigt Vejr?

Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3 Mon Gud skulde forvende Retten, og mon den Almægtige skulde forvende Retfærdighed?

Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4 Dersom dine Sønner have syndet imod ham, da har han givet dem hen i deres Overtrædelsers Vold.

Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

5 Men vil du søge hen til Gud og bede den Almægtige om Naade,

De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;

6 og er du ren og oprigtig, da skal han vaage over dig og gøre, at din Retfærdigheds Bolig skal have Fred.

Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7 Og var dit første lidet, saa skal dit sidste blive saare stort.

És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8 Thi, kære, spørg den henfarne Slægt og agt paa det, som deres Fædre have udgrundet;

Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

9 — thi vi ere fra i Gaar og vide intet; thi en Skygge ere vore Dage paa Jorden; —

Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10 skulle de ikke belære dig, ja sige dig det, og fremføre Ord ud af deres Hjerte?

Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11 Kan et Siv opvokse uden af Sump? kan Enggræs gro op uden Vand?

Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12 Endnu staar det i sin Grøde, det rykkes ikke op; men før alt andet Græs borttørres det.

Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

13 Saa ere alle deres Veje, som glemme Gud; og den vanhelliges Haab slaar fejl.

Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.

14 Thi hans Haab skal briste, og hans Tillid er som en Spindelvæv.

Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15 Han forlader sig fast paa sit Hus, men det skal ikke blive staaende; han holder sig til det, men det skal ikke staa fast.

Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16 Han skyder frodigt op for Solen; og hans unge Skud brede sig ud over hans Have.

Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.

17 Hans Rødder gro i hverandre om Stendyngen; han skuer op imod Stenhuset.

Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18 Men oprykkes han fra sit Sted, da skal dette fornægte ham og sige: Jeg har ikke set dig.

Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

19 Se, det er Glæden af hans Vej, og en anden vokser frem af Støvet.

Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20 Se, Gud forkaster ikke den retsindige og holder ikke fast ved de ondes Haand.

Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

21 Endnu skal han fylde din Mund med Latter og dine Læber med Frydeskrig.

Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22 De, som hade dig, skulle klædes med Skam, og de ugudeliges Telt skal ikke mere findes.

Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.