< Job 8 >

1 Da svarede Bildad, Sukiten, og sagde:
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 Hvor længe vil du tale disse Ting, og hvor længe skal din Munds Taler være et mægtigt Vejr?
Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
3 Mon Gud skulde forvende Retten, og mon den Almægtige skulde forvende Retfærdighed?
Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
4 Dersom dine Sønner have syndet imod ham, da har han givet dem hen i deres Overtrædelsers Vold.
Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
5 Men vil du søge hen til Gud og bede den Almægtige om Naade,
Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
6 og er du ren og oprigtig, da skal han vaage over dig og gøre, at din Retfærdigheds Bolig skal have Fred.
ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
7 Og var dit første lidet, saa skal dit sidste blive saare stort.
s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
8 Thi, kære, spørg den henfarne Slægt og agt paa det, som deres Fædre have udgrundet;
Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
9 — thi vi ere fra i Gaar og vide intet; thi en Skygge ere vore Dage paa Jorden; —
mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
10 skulle de ikke belære dig, ja sige dig det, og fremføre Ord ud af deres Hjerte?
Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
11 Kan et Siv opvokse uden af Sump? kan Enggræs gro op uden Vand?
Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
12 Endnu staar det i sin Grøde, det rykkes ikke op; men før alt andet Græs borttørres det.
Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
13 Saa ere alle deres Veje, som glemme Gud; og den vanhelliges Haab slaar fejl.
Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
14 Thi hans Haab skal briste, og hans Tillid er som en Spindelvæv.
A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
15 Han forlader sig fast paa sit Hus, men det skal ikke blive staaende; han holder sig til det, men det skal ikke staa fast.
rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
16 Han skyder frodigt op for Solen; og hans unge Skud brede sig ud over hans Have.
Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
17 Hans Rødder gro i hverandre om Stendyngen; han skuer op imod Stenhuset.
kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
18 Men oprykkes han fra sit Sted, da skal dette fornægte ham og sige: Jeg har ikke set dig.
Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
19 Se, det er Glæden af hans Vej, og en anden vokser frem af Støvet.
Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
20 Se, Gud forkaster ikke den retsindige og holder ikke fast ved de ondes Haand.
Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 Endnu skal han fylde din Mund med Latter og dine Læber med Frydeskrig.
A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
22 De, som hade dig, skulle klædes med Skam, og de ugudeliges Telt skal ikke mere findes.
gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.

< Job 8 >