Job 6
1 Men Job svarede og sagde:
Jób pedig felele, és monda:
2 Gid min Harm maatte vejes, og man ligervis vilde lægge min Ulykke i Vægtskaaler!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Thi den er nu svarere end Sand i Havet; derfor bruse mine Ord frem.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Thi den Almægtiges Pile ere i mig, min Aand inddrikker deres Gift; Guds Rædsler stille sig op imod mig.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Mon Vildæselet skryder, naar det har Græs? eller mon Oksen bøger, naar den har Foder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Mon det vamle kan ædes uden Salt? eller er der Smag i det hvide om Æggeblommen?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Hvad min Sjæl vægrede sig ved at røre, det er blevet mig som en usund Spise.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Gid det, jeg begærer, maatte komme, og Gud vilde opfylde mit Haab!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 og at Gud vilde knuse mig, at han vilde lade sin Haand løs og afskære mig!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Da havde jeg endnu Trøst og kunde glæde mig i Smerten, i hvilken han ikke skaaner; thi jeg har ikke fornægtet den helliges Tale.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Hvad er min Kraft, at jeg skulde haabe? og hvad Ende venter mig, at jeg skulde forlænge mit Liv?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Mon min Kraft er Kraft af Sten? mon mit Kød er af Kobber?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Sandelig, der er ikke Hjælp i mig, og Kraften er vegen fra mig!
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Den ulykkelige kan kræve Medynk af sin Ven, selv om han forlader den Almægtiges Frygt.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mine Brødre have skuffet som en Bæk, som i Dalene Strømme, der fare forbi,
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 de, der ere mørke af Is, i hvilke Sneen skjuler sig.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Paa den Tid de optøes, da blive de borte; naar det bliver hedt, da forsvinde de fra deres Sted.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Rejsetog bøje af fra deres Vej, de drage op i Ørken og omkomme.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Rejsetog fra Thema skuede hen efter dem, vejfarende fra Seba satte Lid til dem.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 De bluedes, at de havde forladt sig paa dem; de kom lige til dem og bleve skuffede.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Saaledes ere I nu blevne som intet; I se Rædsel og frygte.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Mon jeg har sagt: Giver mig og skænker for min Skyld noget af eders Formue?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 eller redder mig af Fjendens Haand, og udløser mig af Voldsmænds Haand?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Lærer mig, og jeg vil tie, og viser mig, hvori jeg har faret vild.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Hvad ere Oprigtigheds Taler kraftige! Men hvad bevise eders Beviser?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Agte I Ord for at være Bevis og den mistrøstiges Taler for Mundsvejr?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Ja, I kunne kaste Lod om en faderløs og grave Grav for eders Næste.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Og nu, om I ville, da vender Ansigtet til mig, og mon jeg skulde lyve for eders Ansigt?
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Kære, vender om, lader Uretfærdighed ikke ske; ja, vender om, endnu skal min Retfærdighed kendes i denne Sag!
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Mon der være Uret paa min Tunge? mon min Gane ikke skulde skelne, hvad ondt er?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
