Job 41
1 Kan du trække Leviathan op med en Krog? eller drage dens Tunge med en Snor, du lader synke ned?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Kan du sætte et Sivreb i dens Næse eller gennembore dens Kæber med en Krog?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Mon den vil gøre mange ydmyge Begæringer til dig eller tale milde Ord for dig?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Mon den vil gøre en Pagt med dig, at du kan tage den til Tjener evindelig?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Kan du lege med den som med en Fugl? eller binde den fast, til Morskab for dine Smaapiger?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Skulle Deltagerne vel drive Handel med den? skulle de dele den ud iblandt Købmænd?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Kan du fylde dens Hud med Spyd, dens Hoved med Harpuner?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Læg din Haand paa den! Du vil huske den Kamp og ikke gøre det mere.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Se, Haabet derom slaar fejl; styrter man ikke ned endog kun ved Synet af den?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Der er ingen saa dumdristig, at han tør tirre den; hvo er da den, der vil bestaa for mit Ansigt?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 — Hvo har givet mig noget først, at jeg skulde betale det? hvad der er under al Himmelen, det er mit —
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 jeg vil ikke tie om dens Lemmer og dens Styrkes Beskaffenhed og dens Legemsbygnings Yndelighed.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Hvo har afklædt den dens ydre Bedækning? hvo tør komme ind imellem dens dobbelte Tandrækker?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Hvo har opladt dens Ansigts Døre? omkring dens Tænder er der Rædsel.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Dens Skjoldes Rande ere prægtige, lukkede som med et tæt Segl.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 Den ene er saa nær ved den anden, at der ikke kan komme Vejr ind imellem dem.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Den ene hænger fast ved den anden; de gribe i hverandre og adskilles ikke.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Dens Nysen lader Lys skinne, og dens Øjne ere som Morgenrødens Øjenlaage.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Af dens Mund fare Blus, Ildgnister fare ud.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Af dens Næsebor udgaar Røg som af en sydende Gryde og af en Kedel.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Dens Aande kan stikke Ild i Kul, og en Lue gaar ud af dens Mund.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 Paa dens Hals hviler Styrke, og Angest hopper foran den.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Dens Køds Stykker hænge fast sammen; det er som støbt paa den, det kan ikke bevæges.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Dens Hjerte er støbt fast som Sten, ja, støbt fast som den nederste Møllesten.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Naar den farer op, grue de stærke; af Angest forfejle de Maalet.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Angriber nogen den med Sværd, da bider det ikke paa, ej heller Spyd, Kastevaaben eller Lanse.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Den agter Jern som Straa, Kobber som raaddent Træ.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 Ingen Pil jager den paa Flugt, Slyngestene blive for den som Avner.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Køllen agtes som Avner, og den ler ad det susende Glavind.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Under den ere skarpe Skæl, og det er, som den drager en Tærskeslæde hen over Dyndet.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Dybet syder som en Gryde; den gør Havet som en Salvekedel.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Den gør, at Vejen skinner efter den; man maatte holde Havet for graahaaret.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Der er ingen, som kat? lignes ved den paa Jorden, den er skabt til at være uden Frygt.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Den ser ned paa alt højt; den er en Konge over alle stolte Dyr.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
