Job 41

1 Kan du trække Leviathan op med en Krog? eller drage dens Tunge med en Snor, du lader synke ned?

Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?

2 Kan du sætte et Sivreb i dens Næse eller gennembore dens Kæber med en Krog?

Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?

3 Mon den vil gøre mange ydmyge Begæringer til dig eller tale milde Ord for dig?

Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?

4 Mon den vil gøre en Pagt med dig, at du kan tage den til Tjener evindelig?

Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?

5 Kan du lege med den som med en Fugl? eller binde den fast, til Morskab for dine Smaapiger?

Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?

6 Skulle Deltagerne vel drive Handel med den? skulle de dele den ud iblandt Købmænd?

Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?

7 Kan du fylde dens Hud med Spyd, dens Hoved med Harpuner?

Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?

8 Læg din Haand paa den! Du vil huske den Kamp og ikke gøre det mere.

Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.

9 Se, Haabet derom slaar fejl; styrter man ikke ned endog kun ved Synet af den?

Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.

10 Der er ingen saa dumdristig, at han tør tirre den; hvo er da den, der vil bestaa for mit Ansigt?

Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?

11 — Hvo har givet mig noget først, at jeg skulde betale det? hvad der er under al Himmelen, det er mit —

Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.

12 jeg vil ikke tie om dens Lemmer og dens Styrkes Beskaffenhed og dens Legemsbygnings Yndelighed.

Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.

13 Hvo har afklædt den dens ydre Bedækning? hvo tør komme ind imellem dens dobbelte Tandrækker?

Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?

14 Hvo har opladt dens Ansigts Døre? omkring dens Tænder er der Rædsel.

Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!

15 Dens Skjoldes Rande ere prægtige, lukkede som med et tæt Segl.

Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;

16 Den ene er saa nær ved den anden, at der ikke kan komme Vejr ind imellem dem.

egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;

17 Den ene hænger fast ved den anden; de gribe i hverandre og adskilles ikke.

egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.

18 Dens Nysen lader Lys skinne, og dens Øjne ere som Morgenrødens Øjenlaage.

Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.

19 Af dens Mund fare Blus, Ildgnister fare ud.

Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.

20 Af dens Næsebor udgaar Røg som af en sydende Gryde og af en Kedel.

Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.

21 Dens Aande kan stikke Ild i Kul, og en Lue gaar ud af dens Mund.

Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.

22 Paa dens Hals hviler Styrke, og Angest hopper foran den.

Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.

23 Dens Køds Stykker hænge fast sammen; det er som støbt paa den, det kan ikke bevæges.

Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.

24 Dens Hjerte er støbt fast som Sten, ja, støbt fast som den nederste Møllesten.

Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.

25 Naar den farer op, grue de stærke; af Angest forfejle de Maalet.

Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.

26 Angriber nogen den med Sværd, da bider det ikke paa, ej heller Spyd, Kastevaaben eller Lanse.

Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.

27 Den agter Jern som Straa, Kobber som raaddent Træ.

Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;

28 Ingen Pil jager den paa Flugt, Slyngestene blive for den som Avner.

meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.

29 Køllen agtes som Avner, og den ler ad det susende Glavind.

Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.

30 Under den ere skarpe Skæl, og det er, som den drager en Tærskeslæde hen over Dyndet.

Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.

31 Dybet syder som en Gryde; den gør Havet som en Salvekedel.

Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.

32 Den gør, at Vejen skinner efter den; man maatte holde Havet for graahaaret.

Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.

33 Der er ingen, som kat? lignes ved den paa Jorden, den er skabt til at være uden Frygt.

Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.

34 Den ser ned paa alt højt; den er en Konge over alle stolte Dyr.

Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.