Job 4
1 Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Om man vilde forsøge et Ord paa dig, skulde du vel kedes derved? men hvo kan holde sig fra at tale?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Se, du har undervist mange og styrket de trætte Hænder;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 dine Ord have oprejst den faldne, og du har styrket de bøjede Knæ;
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 men nu, det kommer til dig, da kedes du derved; det rammer dig, og du forfærdes!
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Var ikke din Gudsfrygt dit Haab og dine Vejes Renhed din Fortrøstning?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Kære, tænk dig om, hvor er en uskyldig gaaet til Grunde? eller hvor ere de oprigtige udslettede?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Saa vidt jeg har set, komme de, som pløje Uret, og de, som udsaa Møje, til at høste ind derefter:
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 De omkomme for Guds Aande og fortæres af hans Vredes Aand.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Løvens Brøl og den grumme Løves Røst hører op, og de unge Løvers Tænder ere knuste;
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Løven omkommer af Mangel paa Rov, og Løvindens Unger adspredes.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Men mig er et Ord tilbragt hemmeligt, og mit Øre fattede en sagte Lyd deraf
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 i Tanker, fremkaldte ved Syner om Natten, naar dyb Søvn falder paa Folk;
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 da kom Frygt og Bævelse paa mig og bragte mine Ben til at skælve;
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 og en Aand gik frem for mit Ansigt; Haarene rejste sig paa mit Legeme;
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 den blev staaende, og jeg kunde ikke kende dens Skikkelse; der svævede et Billede for mine Øjne; det var stille, og jeg hørte en Røst:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Mon et Menneske kan holdes retfærdigt for Gud? monne en Mand være ren for den, som skabte ham?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Se, han tror ikke paa sine Tjenere, og sine Engle tillægger han Daarskab,
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 endsige da dem, som bo i Lerhuse, og hvis Grundvold er i Støvet; man kan støde dem smaa før Møl;
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 fra Morgen og indtil Aften sønderknuses de; uden at der er nogen, som lægger det paa Hjerte, gaa de til Grunde.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Farer ikke deres Herlighed, som var i dem, bort? ja, de dø, men ikke i Visdom.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
