Job 39

1 Ved du Tiden, naar Stengederne føde? har du taget Vare paa, naar Hinderne ville føde?

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

2 Tæller du de Maaneder, som de fylde, eller ved du Tiden, naar de føde?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

3 De bøje sig sammen, de føde deres Unger og kaste deres Byrde.

Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

4 Deres Unger blive stærke, de blive store paa Marken, de gaa ud og komme ikke tilbage til dem.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

5 Hvo har ladet Vildæselet ud i det frie? og hvo løste Skovæselets Baand,

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

6 hvilket jeg har givet den slette Mark til dets Hjem og Saltørkenen til dets Bo.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

7 Det ler ad Stadens Tummel; det hører ikke Driverens Buldren.

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

8 Hvad det opsporer paa Bjergene, er dets Føde, og det søger efter alt det grønne.

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

9 Mon Enhjørningen har Lyst til at trælle for dig? mon den vil blive Natten over ved din Krybbe?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

10 Kan du tvinge Enhjørningen ved dens Reb til at holde Furen? mon den vil harve Dalene efter dig?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

11 Kan du forlade dig paa den, fordi dens Kraft er stor? og kan du overlade den dit Arbejde?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

12 Kan du tro den til, at den vil føre dig din Sæd hjem og samle den hen til din Tærskeplads?

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

13 Strudsenes Vinge svinger sig lystigt; mon det er Storkens Vinge og Fjer?

Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

14 Nej, den overlader sine Æg til Jorden og lader dem varmes i Støvet,

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

15 og den glemmer, at en Fod kunde trykke dem i Stykker, og et vildt Dyr paa Marken søndertræde dem.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

16 Den handler haardt med sine Unger, som vare de ikke dens egne; er dens Møje end forgæves, er den uden Frygt.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

17 Thi Gud har ladet den glemme Visdom og har ikke givet den Del i Forstand.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

18 Paa den Tid, naar den svinger sig i Højden, da beler den Hesten og den, der rider paa den.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

19 Kan du give Hesten Styrke eller klæde dens Hals med flagrende Manke?

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

20 Kan du gøre, at den springer som Græshoppen? dens prægtige Prusten er forfærdelig.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

21 Den skraber i Dalen og fryder sig i Kraft; den farer frem imod den, som bærer Rustning

Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

22 Den ler ad Frygt og forskrækkes ikke og vender ikke tilbage for Sværdets Skyld.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

23 Pilekoggeret klirrer over den, ja, det blinkende Jern paa Spyd og Glavind.

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

24 Med Bulder og Fnysen sluger den Vejen og bliver ikke staaende stille, naar Trompetens Lyd høres.

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

25 Saa snart Trompeten lyder, siger den: Hui! og lugter Krigen i det fjerne, Fyrsternes Raab og Krigstummelen.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

26 Er det efter din Forstand, at Spurvehøgen flyver, udbreder sine Vinger imod Sønden?

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27 Eller er det efter din Befaling, at Ørnen flyver højt og bygger sin Rede i det høje?

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

28 Den bor paa Klippen og bliver der om Natten, paa Tinden af en Klippe og Borg.

A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

29 Derfra spejder den efter Føde; dens Øjne se ud i det fjerne,

Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

30 og dens Unger drikke Blod; og hvor der er ihjelslagne, der er den.

Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.