Job 37
1 Ta, over dette forfærdes mit Hjerte og farer op fra sit Sted.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hører, ja hører hans Røsts Drøn og Bulderet, der udgaar af hans Mund.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Han lader det fare ud under al Himmelen og sit Lys over Jordens Flige.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Efter ham brøler Røsten, han tordner med sin Højheds Røst; og han holder dem ikke tilbage, naar hans Røst høres.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gud tordner vidunderligt med sin Røst; han gør store Ting, og vi kunne ikke kende dem.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Thi han siger til Sneen: Fald til Jorden! og ligesaa til Regnskyllene, ja til hans Vældes Regnskyl.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Han forsegler hver Mands Haand, at alle Folk, som ere hans Skabning, skulle kende det.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Da gaa de vilde Dyr i Hule og blive i deres Boliger.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Fra Syden kommer Stormen, og med Nordenvindene kommer Kulden.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Ved Guds Aande kommer Is, og det brede Vand snævres ind.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Ja, med Fugtighed fylder han Skyen; han udbreder sin lysopfyldte Sky.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Og den vender sig i Kredse, alt som han styrer den til dens Gerning, til alt, hvad han byder den, hen over Jordens Kreds:
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Enten til Revselse eller til hans Lands Bedste eller til Velgerning lader han den ramme.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Job, vend dine Øren til dette; staa stille og agt paa Guds underfulde Ting!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Ved du, naar Gud tænker derpaa, og naar han lader sin Skys Lys skinne?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Ved du hvorledes Skyerne svæve? de underfulde Ting af ham, som er fuldkommen i al Kundskab?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 du, hvis Klæder blive varme, naar han gør Landet lummert fra Sønden?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Udspænder du med ham de øverste Skyer, der ere faste som et støbt Spejl?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Lad os vide, hvad vi skulle sige til ham! vi kunne ikke fremføre noget ud fra Mørket.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Skal det fortælles ham, at jeg taler? eller mon nogen har ønsket, at han maatte blive opslugt?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Og nu, ser man ikke Lyset, som straaler i de øverste Skyer: Saa farer et Vejr frem og renser dem.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Af Norden kommer Guld; over Gud er der forfærdelig Majestæt.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Den Almægtige, ham kunne vi ikke naa til, ham, som er stor i Kraft; Ret og Retfærdigheds Fylde undertrykker han ikke.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Derfor frygte Folkene ham; han ser ikke til nogen, som er viis i Hjertet.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
