Job 37
1 Ta, over dette forfærdes mit Hjerte og farer op fra sit Sted.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Hører, ja hører hans Røsts Drøn og Bulderet, der udgaar af hans Mund.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Han lader det fare ud under al Himmelen og sit Lys over Jordens Flige.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 Efter ham brøler Røsten, han tordner med sin Højheds Røst; og han holder dem ikke tilbage, naar hans Røst høres.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 Gud tordner vidunderligt med sin Røst; han gør store Ting, og vi kunne ikke kende dem.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 Thi han siger til Sneen: Fald til Jorden! og ligesaa til Regnskyllene, ja til hans Vældes Regnskyl.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 Han forsegler hver Mands Haand, at alle Folk, som ere hans Skabning, skulle kende det.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 Da gaa de vilde Dyr i Hule og blive i deres Boliger.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Fra Syden kommer Stormen, og med Nordenvindene kommer Kulden.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 Ved Guds Aande kommer Is, og det brede Vand snævres ind.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Ja, med Fugtighed fylder han Skyen; han udbreder sin lysopfyldte Sky.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 Og den vender sig i Kredse, alt som han styrer den til dens Gerning, til alt, hvad han byder den, hen over Jordens Kreds:
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Enten til Revselse eller til hans Lands Bedste eller til Velgerning lader han den ramme.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Job, vend dine Øren til dette; staa stille og agt paa Guds underfulde Ting!
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Ved du, naar Gud tænker derpaa, og naar han lader sin Skys Lys skinne?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Ved du hvorledes Skyerne svæve? de underfulde Ting af ham, som er fuldkommen i al Kundskab?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 du, hvis Klæder blive varme, naar han gør Landet lummert fra Sønden?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Udspænder du med ham de øverste Skyer, der ere faste som et støbt Spejl?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Lad os vide, hvad vi skulle sige til ham! vi kunne ikke fremføre noget ud fra Mørket.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Skal det fortælles ham, at jeg taler? eller mon nogen har ønsket, at han maatte blive opslugt?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 Og nu, ser man ikke Lyset, som straaler i de øverste Skyer: Saa farer et Vejr frem og renser dem.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 Af Norden kommer Guld; over Gud er der forfærdelig Majestæt.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 Den Almægtige, ham kunne vi ikke naa til, ham, som er stor i Kraft; Ret og Retfærdigheds Fylde undertrykker han ikke.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Derfor frygte Folkene ham; han ser ikke til nogen, som er viis i Hjertet.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
