Job 36
1 Og Elihu blev ved og sagde:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Bi mig lidt, og jeg vil belære dig, thi her er endnu noget at tale for Gud.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Jeg vil hente min Kundskab langt borte fra og skaffe den, som har skabt mig, Ret.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Thi sandelig, mine Taler ere ikke Løgn; een, som er oprigtig i hvad han ved, er hos dig.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Se, Gud er mægtig, og han vil ikke forkaste nogen, han er mægtig i Forstandens Styrke.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Han lader ikke en ugudelig leve, men skaffer de elendige Ret.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Han drager ikke sine Øjne bort fra de retfærdige, hos Konger paa Tronen, der sætter han dem evindelig, og de skulle ophøjes.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 Og om de blive bundne i Lænker, blive fangne med Elendigheds Snore,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 da forkynder han dem deres Gerninger og deres Overtrædelser, at de vare overmodige;
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 da aabner han deres Øren for Formaningen og siger, at de skulle omvende sig fra Uretfærdighed.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Dersom de da ville høre og tjene ham, da skulle de ende deres Dage i det gode og deres Aar i Liflighed;
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 men dersom de ikke ville høre, da skulle de omkomme ved Sværdet op opgive Aanden i Uforstand.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 Og de vanhellige af Hjerte nære Vrede, de raabe ej til ham, naar han binder dem.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Deres Sjæl dør hen i Ungdommen og deres Liv som Skørlevneres.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Han frier en elendig ved hans Elendighed og aabner deres Øre ved Trængsel.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Ogsaa dig leder han ud af Trængselens Strube til det vide Rum, hvor der ikke er snævert; og hvad, som sættes paa dit Bord, er fuldt af Fedme.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 Men har du fuldt op af den uretfærdiges Sag, skal Sag og Dom følges ad.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Thi lad ej Vreden forlede dig til Spot og lad ej den store Løsesum forføre dig!
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Mon han skulde agte din Rigdom? nej, hverken det skønne Guld eller nogen Magts Styrke!
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Du skal ikke hige efter Natten, da Folk borttages fra deres Sted.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Forsvar dig, at du ikke vender dit Ansigt til Uret; thi denne har du foretrukket fremfor det at lide.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Se, Gud er ophøjet ved sin Kraft; hvo er en Lærer som han?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Hvo har foreskrevet ham hans Vej? og hvo tør sige: Du har gjort Uret?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Kom i Hu, at du ophøjer hans Gerning, hvilken Folk have besunget;
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 hvilken alle Mennesker have set, hvilken Mennesket skuer langtfra.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Se, Gud er stor, og vi kunne ikke kende ham, og man kan ikke udgrunde Tallet paa hans Aar.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Thi han drager Vandets Draaber til sig; gennem hans Dunstkreds beredes de til Regn,
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 hvilken Skyerne lade nedflyde, lade neddryppe over mange Mennesker.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Mon ogsaa nogen forstaa hans Skyers Udspænding, hans Hyttes Bragen?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Se, han udbreder sit Lys om sig og skjuler Havets Rødder.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Thi derved dømmer han Folkene, giver dem Spise i Overflødighed.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 Over sine Hænder dækker han med Lyset, og han giver det Befaling imod den, det skal ramme.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Om ham forkynder hans Torden, ja om ham Kvæget, naar han drager op.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
