Job 36
1 Og Elihu blev ved og sagde:
És folytatta Elíhú és mondta:
2 Bi mig lidt, og jeg vil belære dig, thi her er endnu noget at tale for Gud.
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 Jeg vil hente min Kundskab langt borte fra og skaffe den, som har skabt mig, Ret.
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 Thi sandelig, mine Taler ere ikke Løgn; een, som er oprigtig i hvad han ved, er hos dig.
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Se, Gud er mægtig, og han vil ikke forkaste nogen, han er mægtig i Forstandens Styrke.
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 Han lader ikke en ugudelig leve, men skaffer de elendige Ret.
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 Han drager ikke sine Øjne bort fra de retfærdige, hos Konger paa Tronen, der sætter han dem evindelig, og de skulle ophøjes.
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 Og om de blive bundne i Lænker, blive fangne med Elendigheds Snore,
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 da forkynder han dem deres Gerninger og deres Overtrædelser, at de vare overmodige;
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 da aabner han deres Øren for Formaningen og siger, at de skulle omvende sig fra Uretfærdighed.
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 Dersom de da ville høre og tjene ham, da skulle de ende deres Dage i det gode og deres Aar i Liflighed;
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 men dersom de ikke ville høre, da skulle de omkomme ved Sværdet op opgive Aanden i Uforstand.
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 Og de vanhellige af Hjerte nære Vrede, de raabe ej til ham, naar han binder dem.
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 Deres Sjæl dør hen i Ungdommen og deres Liv som Skørlevneres.
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 Han frier en elendig ved hans Elendighed og aabner deres Øre ved Trængsel.
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 Ogsaa dig leder han ud af Trængselens Strube til det vide Rum, hvor der ikke er snævert; og hvad, som sættes paa dit Bord, er fuldt af Fedme.
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 Men har du fuldt op af den uretfærdiges Sag, skal Sag og Dom følges ad.
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 Thi lad ej Vreden forlede dig til Spot og lad ej den store Løsesum forføre dig!
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 Mon han skulde agte din Rigdom? nej, hverken det skønne Guld eller nogen Magts Styrke!
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 Du skal ikke hige efter Natten, da Folk borttages fra deres Sted.
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 Forsvar dig, at du ikke vender dit Ansigt til Uret; thi denne har du foretrukket fremfor det at lide.
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 Se, Gud er ophøjet ved sin Kraft; hvo er en Lærer som han?
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 Hvo har foreskrevet ham hans Vej? og hvo tør sige: Du har gjort Uret?
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 Kom i Hu, at du ophøjer hans Gerning, hvilken Folk have besunget;
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 hvilken alle Mennesker have set, hvilken Mennesket skuer langtfra.
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 Se, Gud er stor, og vi kunne ikke kende ham, og man kan ikke udgrunde Tallet paa hans Aar.
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 Thi han drager Vandets Draaber til sig; gennem hans Dunstkreds beredes de til Regn,
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 hvilken Skyerne lade nedflyde, lade neddryppe over mange Mennesker.
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 Mon ogsaa nogen forstaa hans Skyers Udspænding, hans Hyttes Bragen?
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 Se, han udbreder sit Lys om sig og skjuler Havets Rødder.
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 Thi derved dømmer han Folkene, giver dem Spise i Overflødighed.
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 Over sine Hænder dækker han med Lyset, og han giver det Befaling imod den, det skal ramme.
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 Om ham forkynder hans Torden, ja om ham Kvæget, naar han drager op.
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
