Job 34
1 Fremdeles svarede Elihu og sagde:
S megszólalt Élíhú és mondta:
2 Hører, I vise! min Tale, og I forstandige! vender eders Øren til mig;
Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
3 thi Øret prøver Talen, og Ganen smager Maden.
mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
4 Lader os vælge os det rette, lader os kende imellem os, hvad godt er.
Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
5 Thi Job sagde: Jeg er retfærdig, men Gud har borttaget min Ret.
Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
6 Uagtet jeg har Ret, skal jeg staa som en Løgner; ulægelig har Pilen truffet mig, skønt der ikke er Overtrædelse hos mig.
Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
7 Hvor er en Mand som Job, der inddrikker Gudsbespottelse som Vand
Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
8 og vandrer i Selskab med dem, som gøre Uret, og gaar med ugudelige Folk?
s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
9 Thi han sagde: Det gavner ikke en Mand, om han har Behag i Gud.
Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
10 Derfor, I Mænd af Forstand! hører paa mig: Det være langt fra Gud at være ugudelig, og fra den Almægtige at være uretfærdig.
Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
11 Thi han betaler et Menneske efter dets Gerning og lader enhver faa efter hans Vej.
Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
12 Ja, sandelig, Gud handler ikke uretfærdigt, og den Almægtige forvender ikke Retten.
Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
13 Hvo har beskikket ham over Jorden? og hvo har grundet hele Jordens Kreds.
Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
14 Dersom han vilde agte paa sig selv alene, samlede han sin Aand og sin Aande til sig:
Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
15 Da maatte alt Kød til Hobe opgive Aanden, og Mennesket blive til Støv igen.
kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
16 Dersom du har Forstand, saa hør dette, vend dine Øren til min Tales Røst!
Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
17 Skulde vel den, som hader Ret, holde Styr? eller tør du sige den mægtige retfærdige at være uretfærdig?
Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
18 Tør nogen sige til en Konge: Du Belial! til de ædle: Du ugudelige!
Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
19 Han anser ikke Fyrsternes Personer og agter ikke den rige fremfor den ringe; thi de ere alle hans Hænders Gerning.
A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
20 De dø i et Øjeblik, og det midt om Natten: Folk rystes og forgaa; og de mægtige tages bort, men ikke ved Menneskehaand.
Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
21 Thi hans Øjne ere over hver Mands Veje, og han ser alle hans Skridt.
Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
22 Der er intet Mørke og ingen Dødsskygge, hvori de som gøre Uret, kunne skjule sig.
Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
23 Thi han behøver ikke at agte længe nogen, der skal stedes til Dom for Gud.
Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
24 Han sønderslaar de mægtige uden at ransage, og han sætter andre i deres Sted.
Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
25 Derfor kender han deres Gerninger og omkaster dem om Natten, at de blive knuste;
Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
26 han slaar dem, hvor de ugudelige findes, paa det Sted, hvor Folk ser det.
Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
27 Thi derfor vege de fra ham og agtede ikke paa nogen af hans Veje,
Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
28 for at de kunde bringe den ringes Skrig ind for ham, og for at han maatte høre de elendiges Skrig.
juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
29 Naar han skaffer Ro til Veje — hvo vil kalde ham uretfærdig? — og naar han skjuler sit Ansigt — hvo kan da beskue ham? — baade for et Folk og for et enkelt Menneske:
S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
30 Saa er det, for at en vanhellig ikke skal regere, og at der ikke skal være Snarer for Folket.
nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
31 Mon nogen har sagt til Gud: Jeg har faaet, hvad jeg ikke forskylder?
Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
32 Lær du mig ud over det, jeg kan se; dersom jeg har gjort Uret, da vil jeg ikke gøre det mere.
a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
33 Skal det være efter dit Skøn, at han skal gengælde? thi du har vraget, saa at du har at vælge, og ikke jeg? saa tal da, hvad du ved!
Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
34 Folk af Forstand skulle sige til mig, og ligeledes den vise Mand, som hører mig:
Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
35 „Job taler ikke med Forstand, og hans Ord ere ikke mere Klogskab‟.
Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
36 O gid, at Job maatte prøves til fulde, fordi han har svaret som uretfærdige Mænd!
Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
37 thi han lægger Overtrædelse til sin Synd, imellem os klapper han i Hænderne og gør mange Ord imod Gud.
mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
