Job 32
1 Da lode disse tre Mænd af at svare Job, efterdi han var retfærdig i sine egne Øjne.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Men Vreden optændtes hos Elihu, Busiten, Barakels Søn, af Rams Slægt, hans Vrede optændtes imod Job, fordi han vilde holde sin Sjæl retfærdig over for Gud.
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 Hans Vrede optændtes ogsaa imod hans tre Venner, fordi de ikke fandt paa noget Svar og alligevel holdt Job for ugudelig.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Men Elihu havde biet efter, at Job skulde ende sine Ord; thi hine vare ældre af Aar end han.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Der Elihu saa, at der var intet Svar i de tre Mænds Mund, da optændtes hans Vrede.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 Saa svarede Elihu, Busiten, Barakels Søn, og sagde: Jeg er ung af Aar, men I ere bedagede Mænd; derfor undsaa jeg mig og frygtede for at kundgøre eder min Kundskab.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 Jeg sagde: Lad Dagene tale, og Aars Mangfoldighed kundgøre Visdom!
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Sandelig, det er Aanden i Mennesket og den Almægtiges Aande, som gør ham forstandig.
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 De alderstegne ere ikke altid vise, ej heller forstaa de gamle altid Retten.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Derfor siger jeg: Hør paa mig; ogsaa jeg vil kundgøre min Kundskab.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Se, jeg biede efter eders Ord, jeg vendte mine Øren til eders forstandige Tale, indtil I kunde faa udgrundet, hvad I vilde tale.
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Og jeg har agtet nøje paa eder, men se, der var ingen af eder, som gendrev Job, og som kunde svare paa hans Tale,
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 at I ikke skulde sige: Vi have fundet Visdom; Gud, men ikke et Menneske, kan fælde ham.
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Men imod mig har han ikke stillet sin Tale, og med eders Ord vil jeg ikke give ham Svar.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 De ere blevne forskrækkede, de kunne ikke svare mere, borte ere Ordene for dem.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 Og jeg biede, thi de talte ikke; ja, de stode der, de svarede ikke mere.
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Nu vil jeg ogsaa svare for min Del, ogsaa jeg vil kundgøre min Kundskab.
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 Thi jeg er fuld af Taler; Aanden i mit Indre trænger paa.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Se, mit Indre er som Vin, for hvilken der ikke er aabnet, det maa sprænges som nye Læderflasker.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 Jeg maa tale, at jeg kan faa Luft, jeg maa oplade mine Læber og svare.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Ikke vil jeg anse nogens Person, og jeg vil ikke smigre for noget Menneske;
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 thi jeg forstaar ikke at smigre; lettelig vilde min Skaber rive mig bort.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
