Job 30

1 Men nu le de ad mig, som ere yngre af Aar end jeg, de, hvis Fædre jeg vilde have forsmaaet at sætte hos mine Faarehunde.

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

2 Ja, hvortil skulde deres Hænders Kraft have gavnet mig? hos dem er Styrken svundet bort.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

3 De ere udtærede af Mangel og Hunger, de afgnave den golde Ørk, i Ødelæggelsens og Fordærvelsens Nat;

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

4 de oprykke Katost ved Buskene, og Gyveltræets Rod er deres Føde;

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

5 de uddrives fra Samfundet, man skriger efter dem som efter en Tyv;

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

6 de bo i Kløfter i Dalene, i Huler i Jorden og Klipper;

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

7 imellem Buske skryde de, de samles under Nælder.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

8 Børn af Daarer, ja af Mænd uden Navn; de ere udstødte af Landet.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

9 Men nu er jeg bleven en Spottesang for dem og maa tjene dem til Snak.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

10 De have Vederstyggelighed til mig, de holde sig langt fra mig og spare ikke at spytte mig i Ansigtet.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

11 Thi de have løst Tøjlen af sig og plaget mig, og de have kastet Bidselet af for mit Ansigt.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

12 Til højre for mig staar en Yngel frem, de støde mine Fødder bort, og de bane deres Fordærvelses Veje imod mig;

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

13 de bryde min Sti op, de hjælpe til min Ulykke, de have ingen Hjælper;

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

14 de komme som igennem et vidt Gab, de vælte sig frem under Bulder.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.

15 Rædsler ere vendte imod mig, som et Stormvejr forfølge de min Herlighed, og min Frelse er gaaet forbi som en Sky.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

16 Men nu er min Sjæl hensmeltet i mig, Elendigheds Dage komme over mig.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

17 Natten gennemborer mine Ben, saa at de falde af mig, og mine nagende Smerter hvile ikke.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

18 Ved den overvættes Magt er min Klædning helt forandret, den omslutter mig som Kraven paa min Underkjortel.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

19 Han har kastet mig i Dyndet, og jeg er lignet ved Støv og Aske.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

20 Jeg skriger til dig, men du svarer mig ikke; jeg staar der, og du bliver ved at se paa mig.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

21 Du har forvendt dig til at være grum imod mig; du modstaar mig med din Haands Styrke.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

22 Du løfter mig op i Stormvejret, du lader mig fare hen, og du lader mig forgaa i dets Brag.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

23 Thi jeg ved, du fører mig til Døden igen og til alle levendes Forsamlings Hus.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

24 Mon en ikke udrækker Haanden i sit Fald? eller mon en ikke skriger i sin Ulykke?

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

25 Eller græd jeg ikke for den, som havde haarde Dage? ynkedes min Sjæl ikke over den fattige?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

26 Thi der jeg forventede godt, da kom det onde, og der jeg haabede til Lys, da kom Mørkhed.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

27 Mine Indvolde syde og ere ikke stille; Elendigheds Dage ere komne over mig.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

28 Jeg gaar sort, uden Sol, jeg staar op, jeg skriger i Forsamlingen.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

29 Jeg er bleven Dragers Broder og Strudses Stalbroder.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30 Min Hud er bleven sort og falder af mig, og Benene i mig brænde af Hede.

Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

31 Og min Harpe er bleven til Sorrig, og min Fløjte til de grædendes Lyd.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.