Job 30

1 Men nu le de ad mig, som ere yngre af Aar end jeg, de, hvis Fædre jeg vilde have forsmaaet at sætte hos mine Faarehunde.

És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2 Ja, hvortil skulde deres Hænders Kraft have gavnet mig? hos dem er Styrken svundet bort.

Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3 De ere udtærede af Mangel og Hunger, de afgnave den golde Ørk, i Ødelæggelsens og Fordærvelsens Nat;

szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4 de oprykke Katost ved Buskene, og Gyveltræets Rod er deres Føde;

a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5 de uddrives fra Samfundet, man skriger efter dem som efter en Tyv;

Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6 de bo i Kløfter i Dalene, i Huler i Jorden og Klipper;

Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7 imellem Buske skryde de, de samles under Nælder.

Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8 Børn af Daarer, ja af Mænd uden Navn; de ere udstødte af Landet.

Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9 Men nu er jeg bleven en Spottesang for dem og maa tjene dem til Snak.

De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10 De have Vederstyggelighed til mig, de holde sig langt fra mig og spare ikke at spytte mig i Ansigtet.

Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11 Thi de have løst Tøjlen af sig og plaget mig, og de have kastet Bidselet af for mit Ansigt.

Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12 Til højre for mig staar en Yngel frem, de støde mine Fødder bort, og de bane deres Fordærvelses Veje imod mig;

Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13 de bryde min Sti op, de hjælpe til min Ulykke, de have ingen Hjælper;

Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14 de komme som igennem et vidt Gab, de vælte sig frem under Bulder.

Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15 Rædsler ere vendte imod mig, som et Stormvejr forfølge de min Herlighed, og min Frelse er gaaet forbi som en Sky.

Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16 Men nu er min Sjæl hensmeltet i mig, Elendigheds Dage komme over mig.

És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17 Natten gennemborer mine Ben, saa at de falde af mig, og mine nagende Smerter hvile ikke.

Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18 Ved den overvættes Magt er min Klædning helt forandret, den omslutter mig som Kraven paa min Underkjortel.

Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19 Han har kastet mig i Dyndet, og jeg er lignet ved Støv og Aske.

Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20 Jeg skriger til dig, men du svarer mig ikke; jeg staar der, og du bliver ved at se paa mig.

Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21 Du har forvendt dig til at være grum imod mig; du modstaar mig med din Haands Styrke.

kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22 Du løfter mig op i Stormvejret, du lader mig fare hen, og du lader mig forgaa i dets Brag.

Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23 Thi jeg ved, du fører mig til Døden igen og til alle levendes Forsamlings Hus.

Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24 Mon en ikke udrækker Haanden i sit Fald? eller mon en ikke skriger i sin Ulykke?

Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25 Eller græd jeg ikke for den, som havde haarde Dage? ynkedes min Sjæl ikke over den fattige?

Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26 Thi der jeg forventede godt, da kom det onde, og der jeg haabede til Lys, da kom Mørkhed.

Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27 Mine Indvolde syde og ere ikke stille; Elendigheds Dage ere komne over mig.

Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28 Jeg gaar sort, uden Sol, jeg staar op, jeg skriger i Forsamlingen.

Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29 Jeg er bleven Dragers Broder og Strudses Stalbroder.

Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30 Min Hud er bleven sort og falder af mig, og Benene i mig brænde af Hede.

Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31 Og min Harpe er bleven til Sorrig, og min Fløjte til de grædendes Lyd.

Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.