Job 28
1 Thi Sølvet har sit Sted, hvorfra det kommer, og Guldet, man renser, har sit Sted.
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2 Jern hentes af Støvet og Stene, som smeltes til Kobber.
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3 Man gør Ende paa Mørket, og indtil det yderste ransager man de Stene, som ligge i Mørket og Dødens Skygge.
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4 Man bryder en Skakt ned fra Jordboen; forglemte af Vandrerens Fod hænge de, borte fra Mennesker svæve de.
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5 Af Jorden fremkommer Brød, men indeni omvæltes den som af Ild.
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6 Dens Stene ere Safirens Sted, og den har Guldstøv i sig.
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7 Stien derhen har ingen Rovfugl kendt, ingen Skades Øjne set.
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8 De stolte Dyr have ikke betraadt den, og ingen Løve har gaaet ad den.
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9 Man lægger Haand paa den haarde Flint, man omvælter Bjerge fra Roden af.
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10 Man udhugger Gange i Klipperne, og Øjet ser alt det dyrebare.
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11 Man binder for Strømmene, saa at ikke en Draabe siver ud, og fører de skjulte Ting frem til Lyset.
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12 Men Visdommen — hvorfra vil man finde den? og hvor er Indsigtens Sted?
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13 Et Menneske kender ikke dens Værdi, og den findes ikke i de levendes Land.
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14 Afgrunden siger: Den er ikke i mig, og Havet siger: Den er ikke hos mig.
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15 Den kan ikke faas for det fineste Guld, ej heller dens Værdi opvejes med Sølv.
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16 Den kan ikke opvejes med Guld fra Ofir, ej heller med den dyrebare Onyks og Safir.
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17 Den kan ikke vurderes lige med Guld og Krystal; man kan ikke tilbytte sig den for Kar af fint Guld.
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18 Koraller og Ædelstene tales der ikke om; og Visdoms Besiddelse er bedre end Perler.
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19 Topazer af Morland kunne ikke vurderes lige imod den; den kan ikke opvejes med det rene Guld.
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20 Men Visdommen — hvorfra kommer den? og hvor er Indsigtens Sted?
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21 Den er skjult for alle levendes Øjne, den er og dulgt for Fuglene under Himmelen.
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22 Afgrunden og Døden sige: Kun et Rygte om den hørte vi med vore Øren.
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! (questioned)
23 Gud forstaar dens Vej, og han kender dens Sted.
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24 Thi han skuer indtil Jordens Ender; han ser hen under al Himmelen.
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25 Der han gav Vinden sin Vægt og bestemte Vandet dets Maal,
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26 der han satte en Lov for Regnen og en Vej for Lynet, som gaar foran Torden,
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27 da saa han den og kundgjorde den, beredte den, ja gennemskuede den.
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28 Og han sagde til Mennesket: Se, Herrens Frygt, det er Visdom, og at vige fra det onde, det er Forstand.
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
