Job 28
1 Thi Sølvet har sit Sted, hvorfra det kommer, og Guldet, man renser, har sit Sted.
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2 Jern hentes af Støvet og Stene, som smeltes til Kobber.
a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3 Man gør Ende paa Mørket, og indtil det yderste ransager man de Stene, som ligge i Mørket og Dødens Skygge.
Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4 Man bryder en Skakt ned fra Jordboen; forglemte af Vandrerens Fod hænge de, borte fra Mennesker svæve de.
Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5 Af Jorden fremkommer Brød, men indeni omvæltes den som af Ild.
A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6 Dens Stene ere Safirens Sted, og den har Guldstøv i sig.
Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7 Stien derhen har ingen Rovfugl kendt, ingen Skades Øjne set.
Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8 De stolte Dyr have ikke betraadt den, og ingen Løve har gaaet ad den.
nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9 Man lægger Haand paa den haarde Flint, man omvælter Bjerge fra Roden af.
A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10 Man udhugger Gange i Klipperne, og Øjet ser alt det dyrebare.
A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11 Man binder for Strømmene, saa at ikke en Draabe siver ud, og fører de skjulte Ting frem til Lyset.
Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12 Men Visdommen — hvorfra vil man finde den? og hvor er Indsigtens Sted?
De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13 Et Menneske kender ikke dens Værdi, og den findes ikke i de levendes Land.
Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14 Afgrunden siger: Den er ikke i mig, og Havet siger: Den er ikke hos mig.
A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15 Den kan ikke faas for det fineste Guld, ej heller dens Værdi opvejes med Sølv.
Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16 Den kan ikke opvejes med Guld fra Ofir, ej heller med den dyrebare Onyks og Safir.
nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17 Den kan ikke vurderes lige med Guld og Krystal; man kan ikke tilbytte sig den for Kar af fint Guld.
nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18 Koraller og Ædelstene tales der ikke om; og Visdoms Besiddelse er bedre end Perler.
a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19 Topazer af Morland kunne ikke vurderes lige imod den; den kan ikke opvejes med det rene Guld.
nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20 Men Visdommen — hvorfra kommer den? og hvor er Indsigtens Sted?
A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21 Den er skjult for alle levendes Øjne, den er og dulgt for Fuglene under Himmelen.
El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22 Afgrunden og Døden sige: Kun et Rygte om den hørte vi med vore Øren.
Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23 Gud forstaar dens Vej, og han kender dens Sted.
Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24 Thi han skuer indtil Jordens Ender; han ser hen under al Himmelen.
Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25 Der han gav Vinden sin Vægt og bestemte Vandet dets Maal,
hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26 der han satte en Lov for Regnen og en Vej for Lynet, som gaar foran Torden,
Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27 da saa han den og kundgjorde den, beredte den, ja gennemskuede den.
akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28 Og han sagde til Mennesket: Se, Herrens Frygt, det er Visdom, og at vige fra det onde, det er Forstand.
és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
