< Job 27 >

1 Og Job blev ved at fremføre sit Billedsprog og sagde:
És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
2 Saa sandt Gud lever, som har borttaget min Ret, og den Almægtige, som har beskelig bedrøvet min Sjæl!
Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
3 — thi endnu er min Aand i mig, og Guds Aande i min Næse —
bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
4 skulle mine Læber ikke tale Uret, og skal min Tunge ikke fremføre Svig.
nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
5 Det være langt fra mig, at jeg skulde give eder Ret; indtil jeg opgiver Aanden, vil jeg ikke lade mig fratage min Uskyldighed.
Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
6 Jeg vil holde paa min Retfærdighed og ikke lade af fra den; mit Hjerte skal ikke bebrejde mig nogen af mine Dage.
Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
7 Min Fjende skal staa som en ugudelig, og den, som rejser sig imod mig, som en uretfærdig.
Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
8 Thi hvad er den vanhelliges Forventelse, naar Gud bortskærer og bortrykker hans Sjæl!
Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
9 Mon Gud skulde høre hans Skrig, naar Angest kommer over ham?
Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
10 Kan han forlyste sig ved den Almægtige? kan han til hver en Tid paakalde Gud?
Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
11 Jeg vil lære eder om Guds Haand; hvad der er hos den Almægtige, vil jeg ikke dølge.
Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
12 Se, I have jo alle set det; hvorfor nære da en saadan Forfængelighed?
Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
13 Dette er et ugudeligt Menneskes Del hos Gud og Voldsmænds Arv, som de faa af den Almægtige.
Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
14 Har han mange Børn, hjemfalde de til Sværdet, og hans Afkom vil ikke mættes af Brød.
Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
15 De, som blive tilovers af ham, skulle begraves ved Døden, og hans Enker skulle ikke begræde ham.
maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
16 Naar han sanker Sølv som Støv og samler Klæder som Dynd,
Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
17 da samler han det vel, men den retfærdige skal iføre sig det, og den uskyldige skal dele Pengene.
szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
18 Han byggede sit Hus som Møl, og som en Hytte, en Vogter gør sig.
Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
19 Rig lægger han sig og bliver ikke ved; sine Øjne oplader han og er ikke mere til.
gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
20 Forskrækkelser skulle gribe ham som Vande, en Hvirvelvind skal bortstjæle ham om Natten.
Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
21 Østenvejret skal løfte ham op, og han farer bort, og det skal hvirvle ham bort fra sit Sted.
Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
22 Og Gud skal skyde paa ham og ikke spare; med skal han ville fly fra hans Haand.
Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
23 Man skal klappe i Hænderne over ham og pibe ham bort fra hans Sted.
összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.

< Job 27 >