Job 24
1 Hvorfor ere Tider ikke gemte af den Almægtige? og hvorfor se de, som kender ham, ikke hans Dage?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 Man forrykker Markskel, man røver Hjorder og vogter dem;
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 man driver de faderløses Asen bort, man tager en Enkes Okse til Pant;
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 man trænger de fattige ud af Vejen, de elendige i Landet maa skjule sig til Hobe.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Se, som Vildæsler i Ørken gaa de ud til deres Gerning, de staa aarle op efter Føde! Ørkenen giver dem Brød til Børnene.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 De høste den ugudeliges Blandingssæd, og de holde Efterhøst i hans Vingaard.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 Nøgne ligge de om Natten, uden Klæder, og uden Dække i Kulden.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 De blive vaade af Bjergenes Vandskyl, og fordi de ingen Tilflugt have, favne de Klippen.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 Man river den faderløse fra Moders Bryst, og af den elendige tager man Pant.
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 Nøgne gaa de uden Klæder, og hungrende bære de Neg.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 De udperse Olie inden for hines Mure, de træde Vinperserne og tørste derved.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 Fra Staden sukke Folk, og de gennemboredes Sjæle skrige; dog agter Gud ikke paa det urimelige deri.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 Der er dem, som hade Lyset, de kende ikke dets Veje, og de blive ikke paa dets Stier.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 Morderen staar op, naar det dages, slaar den elendige og fattige ihjel; og om Natten er han som Tyven.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 Og Horkarlens Øjne vare paa Tusmørket, og han siger: Intet Øje skal skue mig; og han lægger et Dække over sit Ansigt.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 I Mørket brydes ind i Husene, om Dagen lukke de sig inde; de kende ikke Lyset
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 Thi for dem alle er Dødsskygge Morgen; thi de ere bekendte med Dødsskyggens Rædsler.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 Let farer en saadan bort paa Vandet, deres Arvelod er forbandet i Landet; han vender sig ikke til Vingaardenes Vej.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 Moders Liv glemmer ham, han smager Ormene vel; han ihukommes ikke ydermere, og Uretfærdigheden sønderbrydes som et Træ;
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 han, der udpinte den ufrugtbare, som ikke fødte, og ikke vilde gøre en Enke godt.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 Dog Gud opholder de mægtige længe med sin Magt; de rejse sig, naar de ikke mere tro paa deres Liv.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 Han giver dem Tryghed, og de forlade sig fast derpaa; og hans Øjne ere over deres Veje.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 De ere ophøjede; om en liden Stund findes ingen af dem, og de synke hen, de indsamles som alle andre, og de afhugges som Toppen paa et Aks.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 Og hvis det ikke er saa, hvo kan da straffe mig for Løgn og gøre min Tale til intet?
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
