Job 23
1 Men Job svarede og sagde:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Min Klage er end i Dag Genstridighed; min Haand ligger tungt over mit Suk.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Gid jeg kunde kende og finde ham og komme til hans faste Bolig!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 Jeg vilde lægge Sagen frem for hans Ansigt og fylde min Mund med Bevisninger.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 Jeg vilde gerne vide de Ord, som han kunde svare mig, og forstaa, hvad han vilde sige mig.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Mon han vilde trætte med mig i sin store Kraft? nej, han vilde kun agte paa mig.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Da vilde en retfærdig gaa i Rette med ham, og for evigt vilde jeg gaa fri ud fra den, som dømmer mig.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Se, vil jeg gaa fremad, da er han ikke der, eller tilbage, da mærker jeg ham ikke.
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 Gør han noget til venstre, da kan jeg ikke beskue ham; skjuler han sig til højre, da kan jeg ikke se ham.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 Thi han kender den Vej, som ligger for mig; prøver han mig, gaar jeg ud som Guldet.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Min Fod holdt fast ved hans Spor, jeg tog Vare paa hans Vej og afveg ikke.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 Fra hans Læbers Bud er jeg heller ikke afvegen, jeg gemte hans Munds Tale fremfor min egen Lov.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Men staar han fast ved et, hvo vil da holde ham tilbage? hvad hans Sjæl har Lyst til, det gør han.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Thi han skal fuldkomme det, mig er beskikket, og mange saadanne Ting har han for.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Derfor forfærdes jeg for hans Ansigt; tænker jeg efter, da frygter jeg for ham.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Og Gud har gjort mit Hjerte mistrøstigt, og den Almægtige har forfærdet mig,
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 fordi jeg ikke bortrykkedes fra Mørket, og han ikke har skjult Mulm for mit Ansigt.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
