Job 22
1 Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Mon en Mand kan gavne Gud? nej; men han gavner sig selv, naar han handler klogelig.
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Mon det er den Almægtige en Fordel, at du er retfærdig? og mon det er ham en Vinding, at du holder dine Veje fuldkomne?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Mon han af Frygt for dig skal overbevise dig og gaa i Rette med dig?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Er ikke din Ondskab megen og ingen Ende paa dine Misgerninger?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Thi du tog Pant af dine Brødre uden Føje og trak Klæderne af de nøgne.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Du gav ikke den trætte Vand at drikke og nægtede den hungrige Brød.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 Men den Mand, hvis Arm var stærk, han havde Landet, og den, hvis Person var anset, boede deri.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Du lod Enker fare tomhændede, og de faderløses Arme knustes.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Derfor er der Snarer trindt omkring dig, og Rædsel har hastelig forfærdet dig.
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Eller ser du ikke Mørket og Vandfloden, som bedækker dig?
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Er ikke Gud i den høje Himmel? og se de øverste Stjerner, hvor de ere høje!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 Derfor siger du: Hvad ved Gud? skulde han kunne dømme igennem Mørket?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Skyerne ere et Skjul for ham, at han ikke ser, og han vandrer omkring Himlenes Kreds.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Vil du tage Vare paa Fortidens Vej, som de uretfærdige Folk have vandret paa,
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 de, som reves bort, førend det var deres Tid, hvis Grundvold opløstes i en Strøm;
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 de, som sagde til Gud: Vig fra os; og: Hvad den Almægtige vel skulde kunne gøre for dem.
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Han havde dog fyldt deres Huse med godt; men de ugudeliges Raad er langt fra mig.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 De retfærdige se det og glæde sig, og den uskyldige spotter dem:
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 „Sandelig, vor Modstander er tilintetgjort, og Ild har fortæret deres Herlighed‟.
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Kære, hold dig til ham, og hav saa Fred! deraf skal komme godt til dig.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Kære, tag Lærdom af hans Mund, og læg hans Ord i dit Hjerte!
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 Dersom du vender om til den Almægtige, da bliver du bygget op igen, ja, naar du holder Uret langt fra dine Telte.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Og kast Guldet i Støvet og Ofirs Guld blandt Bækkens Stene:
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Saa skal den Almægtige være dit Guld, og han skal være dit kostbare Sølv.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Thi da skal du forlystes ved den Almægtige og opløfte dit Ansigt til Gud.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Du skal bede til ham, og han skal høre dig, og du skal betale dine Løfter.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Naar du beslutter en Ting, da skal den lykkes for dig, og Lyset skal skinne over dine Veje.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Naar man trykker dig ned, da siger du: Opad! og han skal frelse den, som slaar Øjnene ned.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 Han skal fri endogsaa den, der ikke er uskyldig, og denne skal udfries ved dine Hænders Renhed.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
