Job 22
1 Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:
Felelt a Témánbeli Elifáz és mondta:
2 Mon en Mand kan gavne Gud? nej; men han gavner sig selv, naar han handler klogelig.
Istennek tesz-e hasznot az ember? Bizony önmagának tesz hasznot az eszes!
3 Mon det er den Almægtige en Fordel, at du er retfærdig? og mon det er ham en Vinding, at du holder dine Veje fuldkomne?
Érdeke van-e a Mindenhatónak abban, hogy igaz vagy, avagy nyeresége, hogy gáncstalanná teszed útaidat?
4 Mon han af Frygt for dig skal overbevise dig og gaa i Rette med dig?
Vajon istenfélelmed miatt fenyít-e meg téged, száll veled ítéletedre?
5 Er ikke din Ondskab megen og ingen Ende paa dine Misgerninger?
Nemde nagy a te rosszaságod, s nincs vége bűneidnek!
6 Thi du tog Pant af dine Brødre uden Føje og trak Klæderne af de nøgne.
Mert megzálogoltad testvéreidet ok nélkül, s a meztelenek ruháit lehúzod;
7 Du gav ikke den trætte Vand at drikke og nægtede den hungrige Brød.
nem adtál vizet inni az elbágyadtnak s az éhezőtől megvontad a kenyeret.
8 Men den Mand, hvis Arm var stærk, han havde Landet, og den, hvis Person var anset, boede deri.
S az erős kar emberéé az ország s a nagytekintetű marad benne lakónak.
9 Du lod Enker fare tomhændede, og de faderløses Arme knustes.
Özvegyeket üresen bocsátottál el s az árvák karjai összezúzattak.
10 Derfor er der Snarer trindt omkring dig, og Rædsel har hastelig forfærdet dig.
Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen.
11 Eller ser du ikke Mørket og Vandfloden, som bedækker dig?
Vagy nem látod-e a sötétséget, a vízáradatot, mely téged elborít?
12 Er ikke Gud i den høje Himmel? og se de øverste Stjerner, hvor de ere høje!
Nemde Isten az ég magasságában van, s nézd a csillagok tetejét, mily magasak!
13 Derfor siger du: Hvad ved Gud? skulde han kunne dømme igennem Mørket?
S te azt mondod: Mit tudhat Isten, vajon sűrű ködön keresztül ítélhet-e?
14 Skyerne ere et Skjul for ham, at han ikke ser, og han vandrer omkring Himlenes Kreds.
Felhő az ő rejteke s nem lát s az egek körén járkál.
15 Vil du tage Vare paa Fortidens Vej, som de uretfærdige Folk have vandret paa,
Vajon az őskor ösvényét követed-e, melyet tapostak a jogtalanság emberei?
16 de, som reves bort, førend det var deres Tid, hvis Grundvold opløstes i en Strøm;
Kik megragadtattak idő előtt, folyammá omlott szét alapjuk;
17 de, som sagde til Gud: Vig fra os; og: Hvad den Almægtige vel skulde kunne gøre for dem.
kik azt mondták Istennek: távozz tőlünk, s hogy mit tehet nekik a Mindenható
18 Han havde dog fyldt deres Huse med godt; men de ugudeliges Raad er langt fra mig.
holott ő megtöltötte házaikat jóval: de távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
19 De retfærdige se det og glæde sig, og den uskyldige spotter dem:
Látják az igazak s örülnek s az ártatlan gúnyolódik rajtuk:
20 „Sandelig, vor Modstander er tilintetgjort, og Ild har fortæret deres Herlighed‟.
bizony megsemmisült a mi támadónk, s a mi maradt tőlük, tűz emésztette meg!
21 Kære, hold dig til ham, og hav saa Fred! deraf skal komme godt til dig.
Szegődjél csak hozzá s békéd lesz, az által jön reád a jó;
22 Kære, tag Lærdom af hans Mund, og læg hans Ord i dit Hjerte!
fogadj csak el szájából tant és vedd mondásait szívedbe.
23 Dersom du vender om til den Almægtige, da bliver du bygget op igen, ja, naar du holder Uret langt fra dine Telte.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, fölépülsz, ha eltávolítsz jogtalanságot sátradból;
24 Og kast Guldet i Støvet og Ofirs Guld blandt Bækkens Stene:
s porba helyezd az érczet s patakok kavicsába az Ófir-aranyat,
25 Saa skal den Almægtige være dit Guld, og han skal være dit kostbare Sølv.
s legyen a Mindenható a te érczed s ragyogó ezüstöd neked:
26 Thi da skal du forlystes ved den Almægtige og opløfte dit Ansigt til Gud.
akkor bizony a Mindenhatóban fogsz gyönyörködni s felemelheted Istenhez arczodat.
27 Du skal bede til ham, og han skal høre dig, og du skal betale dine Løfter.
Fohászkodol hozzá s ő hallgat rád a fogadalmaidat megfizetheted.
28 Naar du beslutter en Ting, da skal den lykkes for dig, og Lyset skal skinne over dine Veje.
A mely szóval határozol, az beteljesül neked, és útaid fölött világosság derült föl.
29 Naar man trykker dig ned, da siger du: Opad! og han skal frelse den, som slaar Øjnene ned.
Ha kit megaláztak s azt mondod: emelkedés! a lecsüggedt szeműt megsegíti ő;
30 Han skal fri endogsaa den, der ikke er uskyldig, og denne skal udfries ved dine Hænders Renhed.
megmenti a nem ártatlant s megmenekül kezeid tisztasága által.
