Job 21
1 Men Job svarede og sagde:
Felele pedig Jób, és monda:
2 hører, ja hører min Tale, og lader dette være den Trøst, I yde!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Fordrager mig, og jeg vil tale, og naar jeg har talt, da kan du spotte!
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Mon min Klage gælder Mennesker? og om saa er, hvorfor skulde ikke min Aand blive utaalmodig?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Vender eder til mig, og gruer og lægger Haanden paa Munden!
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Thi kommer jeg det i Hu, da forfærdes jeg, og Bævelse betager mit Kød.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Hvorfor blive de ugudelige i Live, blive gamle, ja vældige i Kraft?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Deres Sæd staar fast for deres Ansigt om dem og deres Afkom for deres Øjne.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Deres Huse have Fred, uden Frygt, og Guds Ris er ikke over dem.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Deres Tyr springer og ej forgæves; deres Ko kalver og er ikke ufrugtbar.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 De lade deres Børn løbe som en Faarehjord, og deres Drenge springe.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 De opløfte deres Røst til Tromme og Harpe og glæde sig ved Fløjtens Lyd.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Og dog sagde de til Gud: Vig fra os! thi vi have ikke Lyst til Kundskab om dine Veje.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Hvad er den Almægtige, at vi skulde tjene ham? eller hvad Gavn skulde vi have af at bønfalde ham?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Se, deres Lykke hviler dog ikke i deres egen Haand! De ugudeliges Raad er langt fra mig.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Hvor tit udslukkes vel de ugudeliges Lampe og kommer deres Ulykke over dem? hvor tit uddeler Gud Smerter til dem i sin Vrede?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Blive de som Straa for Vejr og som Avner, hvilke Hvirvelvind bortstjæler?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 „Gud gemmer hans Uret til hans Børn.” Han skulde betale ham selv, at han fornemmer det.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Hans egne Øjne skulle se hans Fordærvelse, og han skulde drikke af den Almægtiges Vrede.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Thi hvad bekymrer han sig om sit Hus efter sig, naar hans Maaneders Tal er ude?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Mon nogen vil lære Gud Kundskab, ham, som dømmer de høje?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Den ene dør i sin fulde Styrke, ganske rolig og tryg;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 hans Kar vare fulde af Mælk, og Marven i hans Ben var vædskefuld.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Men den anden maa dø med en beskelig bedrøvet Sjæl og har ikke nydt noget godt.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 De skulle ligge med hinanden i Støvet, og Ormene skulle bedække dem.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Se, jeg kender eders Tanker, ja eders Rænker, med hvilke I gøre Vold imod mig;
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 thi I sige: Hvor er Voldsmandens Hus? og hvor er Teltet, hvor de ugudelige boede?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Have I ikke adspurgt de vejfarende, og erkende I ikke deres Vidnesbyrd,
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 at den onde skulde spares til Ulykkens Dag, skulde føres frem til Vredens Dag?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 „Hvo vil forholde ham hans Vej? naar han gør noget, hvo vil betale ham?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Og han føres hen til Gravene, og ved Gravhøjen lever hans Minde.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 I Dalens Muld hviler han sødt, og han drager hvert Menneske efter sig, og paa dem foran ham er ikke Tal.”
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Hvorledes trøste I mig da med Forfængelighed? og hvad der bliver tilbage af eders Svar, er Troløshed.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
