Job 21
1 Men Job svarede og sagde:
Felelt Jób és mondta:
2 hører, ja hører min Tale, og lader dette være den Trøst, I yde!
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Fordrager mig, og jeg vil tale, og naar jeg har talt, da kan du spotte!
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Mon min Klage gælder Mennesker? og om saa er, hvorfor skulde ikke min Aand blive utaalmodig?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Vender eder til mig, og gruer og lægger Haanden paa Munden!
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Thi kommer jeg det i Hu, da forfærdes jeg, og Bævelse betager mit Kød.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Hvorfor blive de ugudelige i Live, blive gamle, ja vældige i Kraft?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Deres Sæd staar fast for deres Ansigt om dem og deres Afkom for deres Øjne.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Deres Huse have Fred, uden Frygt, og Guds Ris er ikke over dem.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Deres Tyr springer og ej forgæves; deres Ko kalver og er ikke ufrugtbar.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 De lade deres Børn løbe som en Faarehjord, og deres Drenge springe.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 De opløfte deres Røst til Tromme og Harpe og glæde sig ved Fløjtens Lyd.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Og dog sagde de til Gud: Vig fra os! thi vi have ikke Lyst til Kundskab om dine Veje.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Hvad er den Almægtige, at vi skulde tjene ham? eller hvad Gavn skulde vi have af at bønfalde ham?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Se, deres Lykke hviler dog ikke i deres egen Haand! De ugudeliges Raad er langt fra mig.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Hvor tit udslukkes vel de ugudeliges Lampe og kommer deres Ulykke over dem? hvor tit uddeler Gud Smerter til dem i sin Vrede?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Blive de som Straa for Vejr og som Avner, hvilke Hvirvelvind bortstjæler?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 „Gud gemmer hans Uret til hans Børn.‟ Han skulde betale ham selv, at han fornemmer det.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Hans egne Øjne skulle se hans Fordærvelse, og han skulde drikke af den Almægtiges Vrede.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Thi hvad bekymrer han sig om sit Hus efter sig, naar hans Maaneders Tal er ude?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Mon nogen vil lære Gud Kundskab, ham, som dømmer de høje?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Den ene dør i sin fulde Styrke, ganske rolig og tryg;
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 hans Kar vare fulde af Mælk, og Marven i hans Ben var vædskefuld.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Men den anden maa dø med en beskelig bedrøvet Sjæl og har ikke nydt noget godt.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 De skulle ligge med hinanden i Støvet, og Ormene skulle bedække dem.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Se, jeg kender eders Tanker, ja eders Rænker, med hvilke I gøre Vold imod mig;
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 thi I sige: Hvor er Voldsmandens Hus? og hvor er Teltet, hvor de ugudelige boede?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Have I ikke adspurgt de vejfarende, og erkende I ikke deres Vidnesbyrd,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 at den onde skulde spares til Ulykkens Dag, skulde føres frem til Vredens Dag?
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 „Hvo vil forholde ham hans Vej? naar han gør noget, hvo vil betale ham?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Og han føres hen til Gravene, og ved Gravhøjen lever hans Minde.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 I Dalens Muld hviler han sødt, og han drager hvert Menneske efter sig, og paa dem foran ham er ikke Tal.‟
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Hvorledes trøste I mig da med Forfængelighed? og hvad der bliver tilbage af eders Svar, er Troløshed.
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
