Job 19
1 Men Job svarede og sagde:
Felelt Jób és mondta:
2 Hvor længe ville I bedrøve min Sjæl og knuse mig med Ord?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 I have nu ti Gange forhaanet mig, I skammede eder ikke ved at overdøve mig.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Og sandelig, om jeg end har faret vild, da bliver jo min Vildfarelse hos mig selv.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Dersom I virkelig vilde ophøje eder imod mig og overbevise mig om min Skam,
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 saa forstaar dog, at Gud har forvendt min Sag og har ladet sit Garn omringe mig.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Se, jeg raaber over Vold, og jeg faar ikke Svar; jeg skriger, og der er ingen Ret.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Han satte Gærde for min Vej, at jeg ikke kan komme over, og han lagde Mørkhed over mine Stier.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Han afførte mig min Ære og borttog mit Hoveds Krone.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Han nedbrød mig trindt omkring, og jeg for bort; han oprykkede mit Haab som et Træ;
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 og han optændte sin Vrede imod mig og agtede mig over for sig som sine Fjender.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Hans Tropper kom til Hobe og banede sig Vej imod mig, og de lejrede sig trindt omkring mit Telt.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Han fjernede mine Brødre fra mig, og de, som kende mig, holde sig aldeles fremmede for mig.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Mine nærmeste have forladt mig, og mine Kyndinge have glemt mig.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 De, som bo hos mig i mit Hus, og mine Tjenestepiger agte mig som en fremmed, jeg er bleven en Udlænding for deres Øjne.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 Jeg kaldte ad min Tjener, og han svarede ikke; med egen Mund maatte jeg bede ham bønligt.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Min Aand er bleven fremmed for min Hustru og min Kærlighed for min Moders Sønner.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Endogsaa Børn foragte mig; staar jeg op, tale de imod mig.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Alle de Mænd, som vare i min Fortrolighed, have Vederstyggelighed til mig, og de, som jeg elskede, have vendt sig imod mig.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Mine Ben hænge ved min Hud og ved mit Kød, og jeg er netop undsluppen med mine Tænders Hud.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Forbarmer eder over mig, forbarmer eder over mig, I, mine Venner! thi Guds Haand har rørt mig.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Hvi forfølge I mig, ligesom Gud, og kunne ikke mættes af mit Kød?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Gid dog mine Ord maatte blive opskrevne, gid de maatte blive prentede i en Bog,
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 ja, maatte de med en Jernstil og med Bly blive indhuggede i en Klippe til evig Tid!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Og jeg ved, at min Genløser lever, og at han som den sidste skal staa op over Støvet.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 Og naar min Hud, saaledes sønderslidt, er borte, og jeg er blottet for mit Kød, skal jeg skue Gud,
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 hvem jeg skal skue som den, der er for mig, og hvem mine Øjne skulle se, og ikke en fremmed; mine Nyrer forsmægte i mit Indre.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Naar I sige: Hvor skulle vi dog forfølge ham! — og Sagens Rod skal være funden i mig —:
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Da frygter for Sværdet; thi Vreden rammer Misgerninger, som fortjene Sværdet; paa det I skulle vide, at der er Dom til.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
