Job 17
1 Min Aand er brudt, mine Dage ere udslukkede, Gravene vente mig.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Er der ikke Spot omkring mig, og maa mit Øje ikke dvæle ved deres Genstridighed?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Kære, stil mig Borgen hos dig, lov for mig; hvo er der ellers, der giver mig Haandslag?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Thi du har lukket deres Hjerte for Indsigt, derfor skal du ikke ophøje dem.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Man byder Venner ud til Bytte, og deres Børns Øjne hentæres.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Men han har stillet mig til at være et Ordsprog iblandt Folkene, og jeg er bleven som den, man spytter i Ansigtet.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Derfor er mit Øje mørkt af Harm, og alle mine Lemmer ere som en Skygge.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 For sligt maa de oprigtige forskrækkes, og den uskyldige harmes over den vanhellige.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Dog holder den retfærdige fast ved sin Vej, og den, som har rene Hænder, faar mere Styrke.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Men I, kommer kun alle frem igen, og jeg vil dog ikke finde en viis iblandt eder.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Mine Dage ere gangne forbi; oprykkede ere mine Tanker, hvilke mit Hjerte besad.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 De gøre Nat til Dag; og Lyset skal være nær, naar Mørket kommer.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Dersom jeg end forventer noget, da er det Graven som min Bolig; jeg har redet mit Leje i Mørket. (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Jeg har raabt til Graven: Du er min Fader! til Ormen: Min Moder og min Søster!
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Hvor skulde da min Forventelse være? ja min Forventelse — hvo skuer den?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
