Job 16

1 Da svarede Job og sagde:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Jeg har hørt mange Ting som disse: I ere alle sammen besværlige Trøstere.

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3 Bliver der Ende paa Ord, som kun ere Vind? eller hvad ægger dig, at du svarer?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

4 Ogsaa jeg kunde tale som I, var kun eders Sjæl i min Sjæls Sted! jeg kunde sætte Ord sammen imod eder og ryste med Hovedet over eder.

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5 Jeg kunde styrke eder med min Mund, og mine Læbers Trøst kunde bringe Lindring.

Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

6 Vilde jeg tale, saa lindres min Smerte ikke; og vilde jeg lade være, hvad Lettelse finder jeg?

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

7 Dog, nu har han gjort mig træt; du har ødelagt min hele Forsamling.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

8 Du har grebet mig, det blev et Vidne imod mig; og min Magerhed rejste sig imod mig, den taler imod mig.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

9 Hans Vrede har revet mig bort og forfulgte mig, han skar Tænder imod mig, som min Modstander stirrer han med sine Øjne imod mig.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10 De opspilede deres Gab imod mig, de sloge mine Kinder med Forhaanelse, de flokkede sig til Hobe imod mig.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

11 Gud overantvordede mig til en uretfærdig og lod mig komme i de ugudeliges Hænder.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12 Jeg var rolig; men han sønderrev mig og tog mig i Nakken og sønderslog mig og oprejste mig til en Skive for sig.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

13 Hans Skytter omringe mig, han sønderskærer mine Nyrer og sparer ikke, han udgyder min Galde paa Jorden.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14 Han gennembryder mig med Stød paa Stød, han løber imod mig som en Krigshelt.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

15 Jeg syede Sæk omkring min Hud og lagde mit Horn i Støvet.

Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16 Mit Ansigt blusser af Graad, og Dødens Skygge hviler over mine Øjenlaage,

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

17 skønt ingen Uret er i mine Hænder, og min Bøn er ren.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18 O Jord! skjul ikke mit Blod, og ingen Grænse være for mit Raab.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19 Alt nu, se, i Himmelen er mit Vidne, og min Talsmand er i det høje.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20 Mine Venner ere blevne mine Bespottere, med Taarer vender mit Øje sig til Gud,

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21 at han vilde skifte Ret mellem Manden og Gud, imellem Menneskets Barn og hans Næste.

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

22 Thi faa Aar skulle endnu komme, saa gaar jeg bort ad en Vej, ad hvilken jeg ikke kommer tilbage.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.