Job 16

1 Da svarede Job og sagde:

Felelt Jób és mondta:

2 Jeg har hørt mange Ting som disse: I ere alle sammen besværlige Trøstere.

Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

3 Bliver der Ende paa Ord, som kun ere Vind? eller hvad ægger dig, at du svarer?

Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

4 Ogsaa jeg kunde tale som I, var kun eders Sjæl i min Sjæls Sted! jeg kunde sætte Ord sammen imod eder og ryste med Hovedet over eder.

Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

5 Jeg kunde styrke eder med min Mund, og mine Læbers Trøst kunde bringe Lindring.

Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

6 Vilde jeg tale, saa lindres min Smerte ikke; og vilde jeg lade være, hvad Lettelse finder jeg?

Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

7 Dog, nu har han gjort mig træt; du har ødelagt min hele Forsamling.

Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

8 Du har grebet mig, det blev et Vidne imod mig; og min Magerhed rejste sig imod mig, den taler imod mig.

Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

9 Hans Vrede har revet mig bort og forfulgte mig, han skar Tænder imod mig, som min Modstander stirrer han med sine Øjne imod mig.

Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

10 De opspilede deres Gab imod mig, de sloge mine Kinder med Forhaanelse, de flokkede sig til Hobe imod mig.

Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

11 Gud overantvordede mig til en uretfærdig og lod mig komme i de ugudeliges Hænder.

Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

12 Jeg var rolig; men han sønderrev mig og tog mig i Nakken og sønderslog mig og oprejste mig til en Skive for sig.

Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

13 Hans Skytter omringe mig, han sønderskærer mine Nyrer og sparer ikke, han udgyder min Galde paa Jorden.

Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

14 Han gennembryder mig med Stød paa Stød, han løber imod mig som en Krigshelt.

Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

15 Jeg syede Sæk omkring min Hud og lagde mit Horn i Støvet.

Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16 Mit Ansigt blusser af Graad, og Dødens Skygge hviler over mine Øjenlaage,

Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

17 skønt ingen Uret er i mine Hænder, og min Bøn er ren.

bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

18 O Jord! skjul ikke mit Blod, og ingen Grænse være for mit Raab.

Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

19 Alt nu, se, i Himmelen er mit Vidne, og min Talsmand er i det høje.

Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

20 Mine Venner ere blevne mine Bespottere, med Taarer vender mit Øje sig til Gud,

Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

21 at han vilde skifte Ret mellem Manden og Gud, imellem Menneskets Barn og hans Næste.

hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

22 Thi faa Aar skulle endnu komme, saa gaar jeg bort ad en Vej, ad hvilken jeg ikke kommer tilbage.

Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.