Job 15

1 Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Skal en viis svare med Kundskab, som kun er Vejr, og fylde sin Bug med Blæst,

Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 idet han fører Bevis med Ord, som ikke gavne, og med Taler, som intet baade!

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Ja, du tilintetgør Gudsfrygt og svækker Bønnen for Guds Ansigt.

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5 Thi din egen Mund beviser din Misgerning, og du vælger de træskes Tunge.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 Din egen Mund dømmer dig skyldig og ikke jeg, og dine Læber vidne imod dig.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Mon du er født som det første Menneske var, og er du avlet førend Højene?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Mon du har hørt til i Guds hemmelige Raad og har revet Visdommen til dig?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Hvad ved du, som vi ikke vide? hvad forstaar du, og det skulde ikke være os bekendt?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Der er baade graahærdede og bedagede iblandt os, Mænd, som have levet længere end din Fader.

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

11 Er Guds Trøst dig for ringe og det Ord, som han i Mildhed har talt med dig?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Hvorfor betager dit Hjerte dig, og hvorfor blinke dine Øjne?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 Thi du vender din Harme imod Gud, og du har ladet Taler udfare af din Mund.

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Hvad er et Menneske, at det skulde være rent? eller at den skulde være retfærdig, som er født af en Kvinde?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Se, han tror ikke sine hellige, og Himlene ere ikke rene for hans Øjne:

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

16 Hvor meget mindre den, som er vederstyggelig og fordærvet, den Mand, der drikker Uretfærdighed som Vand?

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Jeg vil kundgøre dig det, hør mig; og hvad jeg har set, vil jeg fortælle:

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 Hvad de vise have forkyndt, og hvad de ikke have dulgt som en Arv fra deres Fædre,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 dem alene blev Landet givet, og ingen fremmed trængte ind iblandt dem.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Den ugudelige bæver alle sine Dage, og faa Aar i Tallet ere henlagte til en Voldsmand.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

21 Rædsler lyde for hans Øren; midt i Freden kommer en Ødelægger over ham.

A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

22 Han kan ikke tro paa, at han vil komme tilbage fra Mørket, og han er udset til at omkomme ved Sværdet.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

23 Han vanker hid og did efter Brødet og siger: Hvor er det? han ved, at Mørkheds Dag er bestemt, ja er ved hans Side.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Angest og Nød forfærde ham, det overvælder ham, som var det en Konge, der er rede til Striden;

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

25 thi han har udrakt sin Haand imod Gud og har vældig sat sig op imod den Almægtige;

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

26 han løb med oprakt Hals imod ham under sine Skjoldes tætte Tag;

Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 thi han har lagt Fedt paa sit Ansigt og lagt sig ud over sin Lænd med Fedme,

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 og han boede i Stæder, som vare ødelagte, i Huse, som man ikke bor i, som ere bestemte til Grushobe.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

29 Han skal ikke blive rig, og hans Formue skal ikke bestaa; og hvad de have erhvervet, skal ikke udbredes i Landet.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Han skal ikke komme bort fra Mørket, en Lue skal tørre hans Kvist; men han skal komme bort ved hans Munds Aande.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

31 Han skal ikke forlade sig paa Forfængelighed, han skuffer sig; thi Forfængelighed skal vorde ham Betaling.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Før hans Dag kommer, skal det opfyldes, og hans Gren skal ikke grønnes.

Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

33 Som Vintræet skal han afryste sine sure Druer og som Olietræet kaste sit Blomster.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

34 Thi den vanhelliges Forsamling skal blive øde, og Ild fortærer Bestikkelsens Telte.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 De undfange Uret og føde Udaad, og deres Inderste bereder Svig.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.