Job 13
1 Se, det har mit Øje set alt sammen; mit Øre har hørt og forstaaet sig derpaa.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Hvad I vide, det ved jeg, ogsaa jeg, jeg falder ikke igennem for eder.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Dog vilde jeg gerne tale til den Almægtige, og jeg havde Lyst til at gaa i Rette med Gud.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Men I sammensy Løgn: I ere alle sammen unyttige Læger.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Gid I vilde tie, saa skulde det regnes eder til Visdom!
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Kære, hører min Bevisning og mærker paa det, som jeg strider for med mine Læber.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Ville I forsvare Gud med Uret og forsvare ham med Svig?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Ville I anse hans Person eller føre Sag for Gud?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Vil det gaa godt, naar han undersøger eder? ville I bedrage ham, ligesom man bedrager et Menneske?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Han skal visselig straffe eder, om I anse Personer i Løndom.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Skulde ikke hans Højhed forfærde eder og Rædsel for ham falde over eder?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Eders Tankesprog ere at ligne ved Aske, eders Borge ere Lerborge.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Tier for mig, at jeg kan tale, og lad saa overgaa mig, hvad der vil!
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Hvorfor skulde jeg føre mit Kød bort i mine Tænder? jeg vil derimod sætte mit Liv i min Haand.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Se, han slaar mig ihjel, jeg har intet Haab; kunde jeg blot retfærdiggøre mine Veje for hans Ansigt!
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Ogsaa dette skulde være mig en Frelse; thi der skal ingen vanhellig komme for hans Ansigt!
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hører flittig min Tale og det, jeg kundgør for eders Øren.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Se, kære, jeg har indledet Sagen, jeg ved, at jeg skal kendes retfærdig.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Hvo er den, som kan trætte med mig? thi da maatte jeg tie og opgive Aanden.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Dog, gør ikke to Ting imod mig, da vil jeg ikke skjule mig for dit Ansigt:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Lad din Haand være langt fra mig og Rædsel for dig ikke forfærde mig!
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Kald saa, og jeg vil svare, eller jeg vil tale, og giv saa du mig Svar igen!
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Hvor mange ere mine Misgerninger og Synder? lad mig vide min Overtrædelse og min Synd!
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Hvorfor skjuler du dit Ansigt og holder mig for din Fjende?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Vil du jage det henvejrede Blad op og forfølge det tørre Straa?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Thi du skriver Bitterheder op imod mig og lader mig faa min Ungdoms Synder til Arv.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Og du lægger mine Fødder i Stokken og tager Vare paa alle mine Stier; du afstikker Grænser for mine Fødders Saaler,
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 skønt jeg er en Mand, der bliver gammel som Trøske, som et Klæde, der ædes op af Møl.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
