Job 13
1 Se, det har mit Øje set alt sammen; mit Øre har hørt og forstaaet sig derpaa.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 Hvad I vide, det ved jeg, ogsaa jeg, jeg falder ikke igennem for eder.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Dog vilde jeg gerne tale til den Almægtige, og jeg havde Lyst til at gaa i Rette med Gud.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 Men I sammensy Løgn: I ere alle sammen unyttige Læger.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 Gid I vilde tie, saa skulde det regnes eder til Visdom!
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Kære, hører min Bevisning og mærker paa det, som jeg strider for med mine Læber.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Ville I forsvare Gud med Uret og forsvare ham med Svig?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Ville I anse hans Person eller føre Sag for Gud?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Vil det gaa godt, naar han undersøger eder? ville I bedrage ham, ligesom man bedrager et Menneske?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 Han skal visselig straffe eder, om I anse Personer i Løndom.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Skulde ikke hans Højhed forfærde eder og Rædsel for ham falde over eder?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Eders Tankesprog ere at ligne ved Aske, eders Borge ere Lerborge.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Tier for mig, at jeg kan tale, og lad saa overgaa mig, hvad der vil!
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Hvorfor skulde jeg føre mit Kød bort i mine Tænder? jeg vil derimod sætte mit Liv i min Haand.
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Se, han slaar mig ihjel, jeg har intet Haab; kunde jeg blot retfærdiggøre mine Veje for hans Ansigt!
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Ogsaa dette skulde være mig en Frelse; thi der skal ingen vanhellig komme for hans Ansigt!
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hører flittig min Tale og det, jeg kundgør for eders Øren.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Se, kære, jeg har indledet Sagen, jeg ved, at jeg skal kendes retfærdig.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Hvo er den, som kan trætte med mig? thi da maatte jeg tie og opgive Aanden.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Dog, gør ikke to Ting imod mig, da vil jeg ikke skjule mig for dit Ansigt:
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Lad din Haand være langt fra mig og Rædsel for dig ikke forfærde mig!
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Kald saa, og jeg vil svare, eller jeg vil tale, og giv saa du mig Svar igen!
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 Hvor mange ere mine Misgerninger og Synder? lad mig vide min Overtrædelse og min Synd!
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Hvorfor skjuler du dit Ansigt og holder mig for din Fjende?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Vil du jage det henvejrede Blad op og forfølge det tørre Straa?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 Thi du skriver Bitterheder op imod mig og lader mig faa min Ungdoms Synder til Arv.
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Og du lægger mine Fødder i Stokken og tager Vare paa alle mine Stier; du afstikker Grænser for mine Fødders Saaler,
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 skønt jeg er en Mand, der bliver gammel som Trøske, som et Klæde, der ædes op af Møl.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
