Job 11

1 Da svarede Zofar, Naamathiten, og sagde:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 Skal der ikke svares til de mange Ord? og mon en mundkaad Mand skal beholde Ret?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 Skal din Skvalder bringe Folk til at tie? og skal du bespotte, og ingen beskæmme dig?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Thi du sagde: Min Lærdom er klar, og jeg er ren for dine Øjne.

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5 Men gid dog Gud vilde tale og oplade sine Læber imod dig!

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 og at han vilde kundgøre dig Visdoms skjulte Ting! thi i den er dobbelt Kraft; da skulde du vide, at Gud endog eftergiver dig noget af din Misgerning.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7 Mon du kan naa til Guds Dybheder? mon du kan naa til den Almægtiges Begrænsning?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Den er saa høj som Himmelen, hvad vil du gøre? den er dybere end Helvede, hvad kan du vide? (Sheol h7585)

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)

9 Dens Maal er længere end Jorden, den er bredere end Havet.

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 Naar han farer frem og lukker til eller forsamler, hvo vil da holde ham tilbage?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Thi han kender forfængelige Folk og ser Uretfærdighed; skulde han da ikke agte derpaa?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 Men en uforstandig vil faa Forstand, naar et Vildæsels Føl fødes til Menneske.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Dersom du bereder dit Hjerte og udstrækker dine Hænder til ham,

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 dersom du kaster Uretfærdigheden, som er i din Haand, langt bort og ikke lader Uret bo i dine Telte,

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 da skal du, fri for Lyde, kunne opløfte dit Ansigt og blive fast og ikke frygte.

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16 Thi du skal glemme din Møje, du skal komme den i Hu som det Vand, der er løbet forbi.

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17 Og din Levetid skal gaa frem klarere end Middagen, Mørket skal vorde som Morgenen.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18 Og du skal være tryg, thi der er Haab, og du skal spejde omkring dig og sove tryggelig.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 Og du skal lægge dig, og ingen skal forfærde dig; og mange skulle bønfalde for dit Ansigt.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20 Men de ugudeliges Øjne skulle hentæres, og deres Tilflugt skal gaa tabt for dem, og deres Haab aandes ud med Livet.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!