Esajas 16

1 Sender Landets Hersker Lam fra Sela gennem Ørken til Zions Datters Bjerg.

Küldjetek az ország uralkodójának járó bárányt Szélából a puszta felé Czión leányának hegyére.

2 Og det skal ske, at ligesom en Fugl, udjaget af Reden, flagrer hid og did, saa skulle Moabs Døtre komme til Arnons Færgesteder.

És lesz, mint bujdosó madár, kiűzött fészek, úgy lesznek Móáb leányai az Arnón gázlóinál.

3 Giv Raad, hjælp til Ret, gør din Skygge som Natten midt om Middagen, skjul de fordrevne, forraad ikke den, som flyr!

Szerezz tanácsot, tégy ítéletet, tedd olyanná mint éjjel árnyékodat délközben, rejtsd el az elszéledteket, a bujdosót el ne áruld.

4 Lad mine fordrevne faa Herberge hos dig, Moab! vær dem et Skjul imod Ødelæggeren; thi Undertrykkeren er borte, Ødelæggelsen faar Ende, og de, som nedtraadte andre, skulle omkomme af Landet.

Hadd tartózkodjanak benned száműzötteim, Móábéi, légy oltalmuk a pusztító ellen; mert vége lesz a nyomásnak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az eltiprók az országból.

5 Og der skal beredes en Trone ved Miskundheden, og en skal sidde derpaa i Sandheden, i Davids Paulun, en, som skal dømme og spørge efter Ret og haste efter Retfærdighed.

És megszilárdul szeretet által a trón, és ül rajta hűségben, Dávid sátrában egy bíró, jogot kutató és igazságban jártas.

6 Vi have hørt om Moabs Hovmod, han er saare hovmodig, ja, om hans Stolthed og hans Hovmod og hans Grumhed, hans tomme Pral.

Hallottuk Móáb gőgjét, nagyon gőgös, gőgösségét meg gőgjét és dölyfösségét és alaptalan kérkedését.

7 Derfor skal Moab hyle over Moab, de skulle alle sammen hyle; over Kir-Hareseths Grundvolde skulle I sukke, aldeles modfaldne.

Azért jajgat Móáb Móábért, mindnyája jajgat; Kír-Charészet aszú szőlői miatt nyögtök, végképp megtörve.

8 Thi Hesbons Marker ere henvisnede, paa Vintræet i Sibma have Folkenes Herrer knust de ædle Ranker, som naaede til Jaeser og forvildede sig ind i Ørken; dens Kviste, som bredte sig ud, ere komne over Havet.

Mert Chesbón mezőségei elhervadtak; Szibma szőlőtője – a nemzetek urai leütötték venyigéit; Jáezérig értek, a pusztába tévedtek, indái terjeszkedtek, átmentek a tengeren.

9 Derfor vil jeg græde med Jaesers Graad over det Vintræ i Sibma, jeg vil væde dig, Hesbon og Eleale, med min Graad; thi over din Sommerfrugt og over din Høst faldt Krigsskriget ind.

Ezért siratom Jaezér sírásával Szibma szőlőtőjét, megáztatlak könnyemmel, Chesbón és Eleálé, mert szüretedre és aratásodra kurjantás esett.

10 Og Glæde og Fryd er veget bort fra den frugtbare Mark, og man synger ikke i Vingaardene, raaber ej heller med Glæde; Persetræderen træder ikke Druer i Perserne, Frydeskrig har jeg ladet høre op.

Elvétetik öröm és ujjongás a termőföldről és a szőlőkben nem vigadnak és nem rivalognak; bort présházakban nem sajtol a sajtoló, a kurjantást megszüntettem.

11 Derfor bruser mit Inderste over Moab som en Harpe, og mit Hjerte over Kir-Heres.

Azért zúgnak beleim Móábért mint a hárfa, és belsőm Kír-Chéreszért.

12 Og det sker, naar Moab lader sig se og er træt af at ofre paa Højen, da vil det komme til sin Helligdom for at bede og skal ikke kunne.

És lesz, hogyha megjelenik, hogyha kifárad Móáb a magaslaton és bemegy a szentélyébe, hogy imádkozzék – mit sem tehet.

13 Dette er det Ord, som Herren har talt imod Moab den Gang;

Ez az ige, melyet szólt az Örökkévaló Móábról régtől fogva;

14 men nu har Herren talt og sagt: Om tre Aar, som en Daglønners Aar, da skal Moabs Herlighed med al den store Mængde være ringeagtet, og der skal blive en Levning tilbage, liden, ringe og afmægtig.

most pedig szól az Örökkévaló, mondván: Három év múlva, mint a béres évei, megaláztatik Móáb dicsősége az egész nagy néptömeggel, és maradéka kevés, csekély lesz, nem sok.