Esajas 12

1 Og du skal sige paa den Dag: Jeg vil takke dig, Herre! thi du har været vred paa mig, men din Vrede er afvendt, og du trøster mig.

És szólsz ama napon: Hálát adok neked, Örökkévaló, mert haragudtál rám; elfordult haragod és megvigasztalsz engem.

2 Se, Gud er min Frelse, jeg vil være tryg og ikke frygte; thi den Herre, Herre er min Styrke og Lovsang, og han er bleven mig til Frelse.

Íme Isten, az én segítségem, bízom és nem rettegek; mert hatalmam és énekem Jáh, az Örökkévaló, ő lett nekem segítségül.

3 Og I skulle drage Vand med Glæde af Frelsens Kilder.

És vizet fogtok meríteni vígsággal a segítség forrásából.

4 Og I skulle sige paa den Dag: Takker Herren, paakalder hans Navn, kundgører hans Gerninger iblandt Folkene, forkynder, at hans Navn er højt.

És szóltok ama napon: Adjatok hálát az Örökkévalónak, hirdessétek nevét, tudassátok a népek között cselekedeteit, emlegessétek, hogy magasztos a neve.

5 Lovsynger Herren, thi han har gjort herlige Ting; dette er kundgjort paa den ganske Jord.

Zengjetek az Örökkévalónak, mert fenségeset cselekedett; tudtára van ez az egész földnek.

6 Raab højt og syng med Fryd, du Indbyggerske i Zion! thi den Hellige i Israel er stor midt udi dig.

Örvendj és ujjongj, Czión lakója, mert nagy tebenned Izrael szentje.