Ezekiel 11

1 Og Aanden opløftede mig og førte mig til den østre Port paa Herrens Hus, den, som er vendt imod Østen, og se, ved Indgangen til Porten var der fem og tyve Mænd; og jeg saa Jaasanja, Assurs Søn, midt iblandt dem, og Pelatja, Benajas Søn, Folkets Fyrster.

És fölvett engem egy szellem és elvitt engem az Örökkévaló házának keleti kapujához, amely kelet felé fordul és íme a kapu bejáratánál huszonöt férfiú; és láttam közöttük Jáazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép nagyjait.

2 Og han sagde til mig: Du Menneskesøn! det er de Mænd, som udtænke Uret, og som give onde Raad i denne Stad;

És szólt hozzám: Ember fia, ezek azon férfiak, akik jogtalanságot gondolnak ki és rosszra való tanácsot tanácsolnak e városban;

3 og som sige: Det er ikke saa nær, at vi skulle bygge Huse; denne er Gryden, og vi ere Kødet.

akik azt mondják: nincs az közel, hogy házakat építünk ő a fazék, s mi a hús!

4 Derfor spaa imod dem, spaa, du Menneskesøn!

Azért prófétálj róluk, prófétálj, ember fia!

5 Og Herrens Aand faldt paa mig, og han sagde til mig: Sig, saa siger Herren: Saaledes sige I af Israels Hus, men de Tanker, som opstige i eders Aand, kender jeg.

És rámesett az Örökkévalónak szelleme; és szólt hozzám: Szólj! Így szól az Örökkévaló: ekképp szóltatok, Izrael háza, és ami fölszáll lelketekben, azt ismerem.

6 I have gjort dem af eder ihjelslagne mange i denne Stad og fyldt dens Gader med ihjelslagne.

Sokasítottátok megöltjeiteket e városban és megtöltöttétek utcáit megölöttel.

7 Derfor, saa siger den Herre, Herre: Eders ihjelslagne, som I have lagt midt i den, de ere Kødet, og den selv er Gryden; men eder skal man udføre midt af den.

Azért így szól az Úr, az Örökkévaló: Megöltjeitek, amelyeket benne ejtettetek, azok a hús, ő meg a fazék, titeket pedig kivisznek belőle.

8 For Sværdet frygte I, og Sværdet vil jeg lade komme over eder, siger den Herre, Herre.

Kardtól féltetek és kardot hozok rátok, úgymond az Úr, az Örökkévaló.

9 Og jeg vil udføre eder midt af den og give eder i fremmedes Haand og holde Dom over eder.

Kiviszlek benneteket belőle és adlak benneteket idegenek kezébe és büntetést végzek rajtatok.

10 For Sværdet skulle I falde, paa Israels Grænse vil jeg dømme eder; og I skulle fornemme, at jeg er Herren.

Kard által fogtok elesni, Izrael határán ítéllek meg benneteket és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló.

11 Den, den skal ikke blive eder Gryden, saa at I blive Kødet derudi; ved Israels Grænse vil jeg dømme eder.

Ő nem lesz nektek fazékká, de ti lesztek benne hússá; Izrael határán ítéllek meg benneteket.

12 Og I skulle fornemme, at jeg er Herren, fordi I ikke have vandret efter mine Skikke og ikke holdt mine Bud, men gjort efter Hedningernes Vis, som ere trindt omkring eder.

És megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, én, akinek törvényei szerint nem jártatok és kinek rendeleteit nem tettétek meg, de a körülöttetek levő népek rendeletei szerint cselekedtetek.

13 Og det skete, der jeg spaaede, da døde Pelatja, Benajas Søn; og jeg faldt ned paa mit Ansigt og raabte med høj Røst og sagde: Ak, Herre, Herre! du gør det jo aldeles af med det overblevne af Israel!

És volt, amint prófétáltam, meghalt Pelatjáhú, Benája fia; arcomra borultam és nagy hangon kiáltottam és mondtam: Jaj, Uram, Örökkévaló, végpusztítást teszel-e Izrael maradékával?

14 Da kom Herrens Ord til mig, og han sagde:

És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

15 Du Menneskesøn! dine Brødre, dine Brødre ere dine næste Slægtninge og hele Israels Hus, alle de, til hvilke de, som bo i Jerusalem, sige: Gaar bort langt fra Herren, os er dette Land givet til Ejendom.

Ember fia, testvéreid, a te testvéreid, rokonságod emberei és Izrael egész háza, mindannyija, azok, kiknek mondták Jeruzsálem lakói: távolodjatok el az Örökkévalótól, nekünk adatott az ország örökségül –

16 Derfor sig: Saa siger den Herre, Herre: Jeg har ladet dem fare langt bort iblandt Hedningerne, og jeg har adspredt dem i Landene, men jeg er dog bleven dem til en Helligdom for en kort Tid i Landene, hvorhen de ere komne.

azért szólj: így szól az Úr, az Örökkévaló: noha eltávolítottam őket a nemzetek közé és noha elszórtam az országokba, mégis egy kevéssé szentéllyé lettem számukra az országokban, ahová jutottak.

17 Derfor sig: Saa siger den Herre, Herre: Jeg vil samle eder fra Folkene og sanke eder fra Landene, i hvilke I ere adspredte, og jeg vil give eder Israels Land.

Azért szólj: Így szól az Úr, az Örökkévaló: összegyűjtlek benneteket a népek közül és egybegyűjtlek benneteket azon országokból, amelyekbe elszóródtatok, és adom nektek Izrael földjét;

18 Og derhen skulle de komme, og de skulle fjerne alle dets Afskyeligheder og alle dets Vederstyggeligheder fra det.

eljönnek oda és eltávolítják mind az undokságait és mind az utálatosságait belőle.

19 Og jeg vil give dem eet Hjerte og give en ny Aand i deres Indre „og borttage Stenhjertet af deres Kød og give dem et Kødhjerte,

És adok nekik egy szívet, és új szellemet adok beléjük, eltávolítom a kőszívet húsukból és adok nekik hús-szívet;

20 paa det de skulle vandre i mine Skikke og holde mine Bud og gøre efter dem; og de skulle være mit Folk, og jeg skal være deres Gud.

azért hogy törvényeim szerint járjanak és megőrizzék rendeleteimet és megtegyék azokat; és majd népül lesznek nekem, én pedig leszek nekik Istenül.

21 Men de, hvis Hjerte vandrer efter deres Afskyeligheders og deres Vederstyggeligheders Hjerte, deres Vej vil jeg lade falde til— bage paa deres Hoved, siger den Herre, Herre.

S akiknek az ő undokságaik és utálatosságaik szíve felé jár a szívük, azoknak útját fejükre hárítom, így szól az Úr, az Örökkévaló.

22 Da opløftede Keruberne deres Vinger og Hjulene ved Siden af dem, og Israels Guds Herlighed var oven over dem.

És emelyék a kerubok szárnyaikat és a kerekek ő mellettük Izrael Istenének dicsősége pedig fölöttük volt, felülről.

23 Og Herrens Herlighed steg op fra Stadens Midte og blev staaende paa Bjerget, som er Østen for Staden.

És elvonult az Örökkévalónak dicsősége a város közepéről és megállt a várostól keletre levő hegyen.

24 Og Aanden opløftede mig og førte mig i Synet, i Guds Aand, til Kaldæa til de bortførte; og det Fyn, som jeg havde set, forsvandt for mig i det høje.

Egy szellem pedig fölvett engem és elvitt Kaszdímba, a számkivetettséghez, látomásban Isten szelleme által; és elvonult rólam a látomás, melyet láttam.

25 Og jeg talte til de bortførte alle Herrens Ord, som han havde ladet mig se.

És elmondtam a számkivetettségnek az Örökkévaló szavait mind, melyeket láttatott velem.