< Pieseò 1 >

1 Píseň nejpřednější z písní Šalomounových.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Ó by mne políbil políbením úst svých; nebo lepší jsou milosti tvé nežli víno.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Pro vůni masti tvé jsou výborné, mast rozlitá jméno tvé; protož tě mladice milují.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Táhniž mne, a poběhnem za tebou. Uvedltě mne král do pokojů svých, plésati a veseliti se v tobě budeme, a vychvalovati milosti tvé více než víno; upřímí milují tě.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Jsemť černá, ale milostná, ó dcery Jeruzalémské, tak jako stanové Cedarští, jako opony Šalomounovy.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Nehleďte na mne, žeť jsem snědá, nebo jsem obhořela od slunce. Synové matky mé rozpálivše se proti mně, postavili mne, abych ostříhala vinic, a vinice své nehlídala jsem.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Oznam mi ty, kteréhož miluje duše má, kde paseš? Kde dáváš odpočinutí o poledni? Nebo proč mám býti tak jako poběhlá při stádích tovaryšů tvých?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Jestliže nevíš, ó nejkrašší mezi ženami, vyjdi po šlepějích ovcí, a pas kozlátka svá podlé obydlí pastýřů.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Jízdě v vozích Faraonových připodobňuji tě, ó milostnice má.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Líce tvá okrášlena jsou ozdobami, a hrdlo tvé halžemi.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Ozdob zlatých naděláme tobě s proměnami stříbrnými.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Dotud, dokudž král stolí, nardus můj vydává vůni svou.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Svazček mirry jest mi milý můj, na prsech mých odpočívaje.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Milý můj jest mi hrozen cyprový na vinicích v Engadi.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Aj, jak jsi ty krásná, přítelkyně má, aj, jak jsi krásná! Oči tvé jako holubičí.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Aj, jak jsi ty krásný, milý můj, jak utěšený! I to lůže naše zelená se.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Trámové domů našich jsou z cedrů, a pavlače naše z boroví.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.

< Pieseò 1 >