< Žalmy 91 >
1 Ten, kdož v skrýši Nejvyššího přebývá, v stínu Všemohoucího odpočívati bude.
Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2 Dím Hospodinu: Útočiště mé a hrad můj, Bůh můj, v němž naději skládati budu.
Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3 Onť zajisté vysvobodí tě z osídla lovce, a od nejjedovatějšího nakažení morního.
Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4 Brky svými přikryje tě, a pod křídly jeho bezpečen budeš; místo štítu a pavézy budeš míti pravdu jeho.
Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5 Nebudeš se báti přístrachu nočního, ani střely létající ve dne.
Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6 Ani nakažení morního, vlekoucího se v mrákotě, ani povětří morního, v polední čas hubícího.
A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7 Padne jich po boku tvém tisíc, a deset tisíců po pravici tvé, ale k tobě se to nepřiblíží.
Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8 Očima toliko svýma to spatříš, a odplatě bezbožných se podíváš.
Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9 Poněvadž jsi Hospodina, kterýž útočiště mé jest, a Nejvyššího za svůj příbytek položil,
Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10 Nepřihodí se tobě nic zlého, aniž se přiblíží jaká rána k stánku tvému.
Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11 Nebo andělům svým přikázal o tobě, aby tě ostříhali na všech cestách tvých.
Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12 Na rukou ponesou tě, abys neurazil o kámen nohy své.
Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13 Po lvu a bazališku choditi budeš, a pošlapáš lvíče i draka.
Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14 Poněvadž mne, dí Bůh, zamiloval, vysvobodím jej, a vyvýším; nebo poznal jméno mé.
Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15 Vzývati mne bude, a vyslyším jej; já s ním budu v ssoužení, vytrhnu a oslavím jej.
Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16 Dlouhostí dnů jej nasytím, a ukáži jemu spasení své.
Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.