Žalmy 88
1 Píseň a žalm synů Chóre, přednímu zpěváku na machalat k zpívání, vyučující, složený od Hémana Ezrachitského. Hospodine, Bože spasení mého, ve dne i v noci k tobě volám.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Vstupiž před oblíčej tvůj modlitba má, nakloň ucha svého k volání mému.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Počten jsem mezi ty, kteříž se dostávají do jámy; připodobněn jsem člověku beze vší síly.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Mezi mrtvé jsem odložen, jako zmordovaní ležící v hrobě, na něž nezpomínáš více, kteříž od ruky tvé vyhlazeni jsou.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Spustils mne do jámy nejzpodnější, do nejtemnějšího a nejhlubšího místa.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Dolehla na mne prchlivost tvá, a vším vlnobitím svým přikvačil jsi mne. (Sélah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Daleko jsi vzdálil mé známé ode mne, jimž jsi mne velice zošklivil, a tak jsem sevřín, že mi nelze nijakž vyjíti.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Zrak můj hyne trápením; na každý den vzývám tě, Hospodine, ruce své před tebou rozprostíraje.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Zdali před mrtvými učiníš zázrak? Aneb vstanou-liž mrtví, aby tě oslavovali? (Sélah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 I zdali bude ohlašováno v hrobě milosrdenství tvé, a pravda tvá v zahynutí?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Zdaliž v známost přichází ve tmách div tvůj, a spravedlnost tvá v zemi zapomenutí?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Já pak, Hospodine, k tobě volám, a každého jitra předchází tě modlitba má.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Pročež, ó Hospodine, zamítáš mne, a tvář svou skrýváš přede mnou?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Ztrápený jsem, jako hned maje umříti od násilí; snáším hrůzy tvé, a děsím se.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Hněv tvůj přísný na mne se obořil, a hrůzy tvé krutě sevřely mne.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Obkličují mne jako voda, na každý den obstupují mne hromadně.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Vzdálil jsi ode mne přítele a tovaryše, a známým svým jsem ve tmě.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
