Žalmy 83
1 Píseň a žalm Azafův. Bože, neodmlčujž se, nečiň se neslyše, aniž se upokojuj, ó Bože silný.
Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
2 Nebo aj, nepřátelé tvoji se bouří, a ti, kteříž tě v nenávisti mají, pozdvihují hlavy.
Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
3 Chytře tajné rady proti lidu tvému skládají, a radí se proti těm, kteréž ty skrýváš,
Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
4 Říkajíce: Poďte, a vyhlaďme je, ať nejsou národem, tak aby ani zpomínáno nebylo více jména Izraelova.
Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
5 Jednomyslněť se na tom spolu snesli, i smlouvou se proti tobě zavázali,
Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
6 Stánkové Idumejští a Izmaelitští, Moábští a Agarenští,
Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
7 Gebálští a Ammonitští, a Amalechitští, Filistinští s obyvateli Tyrskými.
Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
8 Ano i Assyrští spojili se s nimi, jsouce na ruku synům Lotovým. (Sélah)
Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
9 Učiniž jim jako Madianským, jako Zizarovi, a jako Jabínovi při potoku Císon,
Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
10 Kteříž jsou do konce vyhlazeni v Endor, a učiněni hnůj země.
Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
11 Nalož s nimi a s vůdci jejich jako s Gorébem, jako s Zébem, jako s Zebahem, a jako s Salmunou, se všemi knížaty jejich.
Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
12 Neboť jsou řekli: Uvažme se dědičně v příbytky Boží.
Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
13 Můj Bože, učiň to, ať jsou jako chumelice, a jako stéblo před větrem.
Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
14 Jakož oheň spaluje les, a jako plamen zapaluje hory,
Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
15 Tak ty je vichřicí svou stihej, a bouří svou ohrom je.
Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
16 Naplň tváře jejich zahanbením, tak aby hledali jména tvého, Hospodine.
Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
17 Nechať se hanbí a děsí na věčné časy, a ať potupu nesou a zahynou.
szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
18 A tak ať poznají, že ty, kterýž sám jméno máš Hospodin, jsi nejvyšší nade vší zemí.
S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
