Žalmy 81
1 Přednímu z kantorů na gittit, Azafovi. Plésejte Bohu, síle naší, prokřikujte Bohu Jákobovu.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Vezměte žaltář, přidejte buben, harfu libou a loutnu.
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Trubte trubou na novměsíce, v uložený čas, v den slavnosti naší.
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 Nebo toť jest ustavení v Izraeli, řád Boha Jákobova.
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 Na svědectví v Jozefovi vyzdvihl jej, když byl vyšel proti zemi Egyptské, kdež jsme jazyk neznámý slýchati musili.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 Osvobodil jsem, dí Bůh, od břemene rameno jeho, a ruce jeho nádob zednických zproštěny byly.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 V ssoužení tom, když jsi volal, vytrhl jsem tě, vyslyšel jsem tě z skrýše hromu, zkušoval jsem tě při vodách sváru. (Sélah)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Řeklť jsem: Slyš, lide můj, a osvědčím se tobě, ó Izraeli, budeš-li mne poslouchati,
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 A nebude-li mezi vámi Boha jiného, a nebudeš-li se klaněti bohu cizímu.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 Já jsem Hospodin Bůh tvůj, kterýž jsem tě vyvedl z země Egyptské, otevři jen ústa svá, a naplnímť je.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 Ale neuposlechl lid můj hlasu mého, a Izrael nepřestal na mně,
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 A protož pustil jsem je v žádost srdce jejich, i chodili po radách svých.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 Ó byť mne byl lid můj poslouchal, a Izrael po cestách mých chodil,
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 Tudíž bych já byl nepřátely jejich snížil, a na protivníky jejich obrátil ruku svou.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 A ti, kteříž v nenávisti mají Hospodina, úlisně by se jim poddávati musili, i byl by čas jejich až na věky.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 A krmil bych je byl jádrem pšenice, a medem z skály sytil bych je.
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
